Változás a hazai spam törvényben

2008 szeptemberében változás állt be a spamtörvényben, és az NHH már korántsem olyan lelkes a spammerek felkutatásában, ha a kéretlen levelek vállalati címekre érkeznek. Ezt a tényt a spammerek is kihasználják, és a spameket egyre inkább az általános email címekre küldik, mint pl. info@. Ez a cím gyakorlatilag az összes domainben létezik, így adja magát, hogy ezt a címet – immár büntetlenül – megszórják spammel a hazai törvényszegők. És meg is teszik, mert tudják, hogy jogi eljárásra ebben az esetben nem kell számítaniuk.

Hirdessen olcsón spamlevéllel, a hatóság úgyis tehetetlen

Azonos címmel jelent meg a HWSW-n egy írás, amely szerint “egyes hazai cégek már rendszeresen, tudatos marketingeszközként használják a kéretlen reklámleveleket.” Némelyek annyira komolyan gondolják, hogy a reklámköltségek közé emelték az NHH által kiszabott bírságot is. Lelki szemeim előtt megjelenik a könyvelés egyik tétele: “NHH bírság spammelés miatt: 2,1 millió Ft”.

Nagyon úgy tűnik, hogy a spammelő cégek vezetői jól alszanak, és nincsenek nyugtalan éjszakáik, hogy manapság, amikor a pénzügyi válságot nyögjük, és minden fillért ki kell centizni, akkor vajon nem kell majd lehúzni a rolót, ha az NHH megvág minket félmillióval? De miért is forogna szegény cégvezető éjjelente az ágyikóban, amikor biztos lehet benne, hogy “a bírság sokszorosát keresik minden egyes kampányukkal.

Egyik példa erre a cikkben is említett Hermina Bau Ingatlanforgalmazó Kft, akik – fogalmazzunk egyszerűen – köpnek a hazai anti-spam törvényre és az NHH-ra is – az utóbbi, hatósági szervként, próbál érvényt szerezni az előbbinek. A jelek szerint nem megy neki…

“A Hermina Bau kampányonként több tízezer levelet küld ki az adatbázisban szereplő címekre,” ami az eredményt látva busásan megtérül, mert bizonyára minden kampány során akad pár tulok, akiben nem merül fel, hogy a kapott spam törvénytelen, és vesz a spamben reklámozott házakból. Állítólag egy kampány 40 millió forint plusszal zárul, aminek egy maximális összegű bírság is alig haladja meg az 1%-át.

Mi lehet a megoldás? Van, aki a büntetési tételek összegét emelné. Egy másik javaslat a kiszabott bírság összegét egy becsült haszonnal tenné arányossá. Én azonban azt is el tudnám képzelni, hogy mind az ISP-k, mind az email tárhelyszolgáltatók spam levelenként kártérítést követelhessenek gyorsított eljárás keretében az azonosított magyar spammerektől. Ideális esetben a törvény kötelezné arra az összes ISP-t, hogy az előfizetői szerződésben kötelezően benne legyen az, hogy x Ft felmondási díjat legyen köteles fizetni az a spammelő ügyfél, akinek a szerződését spammelés miatt mondja fel a szolgáltató. Így az ISP-ket is jobban motiválni lehetne arra, hogy szabaduljanak meg a spammelő ügyfeleiktől.

Technikai megoldás ugyan van a problémára, mert pl. egy statisztikai spamszűrő csodákra képes, de ezzel csak olyan katonák vagyunk, akiket egy szál pajzzsal küldtek a csatába. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én lőni jobban szeretek, és szívesebben venném, ha a spammer nem az államkasszába fizetné a bírságot, hanem egy fix (olvasd: jó sok) pénzt tartozna kipengetni a címzetteknek, amit mondjuk az APEH-en keresztül megkapnának a jómunkásemberek.

Vagy fizetett közleményt tartozna megjelentetni egy országos médiában, hogy a bíróság elmarasztalta spammelésért. Kb. a sajtókiigazítások mintájára. Esetleg a cégtár infok között lehetne egy olyan mező is, hogy “Elítélt, mocskos spammerek vagyunk? igen/nem”.

Kötelező internetszűrést vezet be az ausztrál kormány

A hvg.hu-n olvastam egy cikket a fenti címmel.

Az Ars Technica értesülései szerint a ausztrál internetbiztonsági kezdeményezés (Cyber-Safety Plan) az illegális tartalmak mellett a gyerekek számára tiltott pornográf oldalak hozzáférését is blokkolná. A rendszert most tesztelik, és a fejlesztésben érintett mérnökök szerint nem lehet majd kibújni az állami szintű szűrés alól.

A cikk szerint a szolgáltatóknak kötelező lesz a szűrőrendszereket üzembe állítani, és “az ausztrál kommunikációs és médiahatóság (ACMA) hivatalos feketelistájáról tájékozódhatnak a tiltott tartalmakról.

Noha az ACMA akkor még azt mondta, hogy a felhasználók kikapcsolhatják az alapértelmezetten élesített szűrést, óriási felháborodás volt az eredmény a felhasználók részéről. Aztán kiderült, hogy az Internode nevű cég hálózati mérnöke szerint a felhasználók kiléphetnek ugyan a gyerekekre vonatkozó szűrési feltételek alól, ám a fő feketelista – amely az ausztrál kormány által meghatározott illegális tartalmakat sorolja fel – rájuk is érvényes marad.

A szűrés kötelező lesz minden ausztrál állampolgár számára. A kérdés nagy vihart kavart, s a felhasználók azóta találgatják, milyen tartalmak kerülnek majd fel a feketelistára. A szűrést annak ellenére vezetik be, hogy az ausztrál kormány felkérésére készített 2006-os tanulmány kimutatta: az internetszolgáltatók szűrése költséges, ám nem elég hatékony.

Íme a szép, új, ausztrál Internet. Ezen a ponton egy vallomással tartozom: nem szeretem az atyáskodó államot, amikor állambácsi megsimogatja a kicsi fejem, és jóindulatúan megmondja, hogy mit nézhetek meg az Interneten, és mit nem. Mintha a kínai nagy tűzfal mintájára kiépülne a nagy ausztrál tűzfal is. Túl sok korrupciót láttam már a világban, hogy elhiggyem, hogy a kiszűrt tartalmak között csak az adathalász weboldalak fognak szerepelni.

Más szavakkal: nem hiszem, hogy a – tetszőleges nációjú – aktakukacok és más okostojások értelmesen és bölcsen képesek eldönteni, hogy nekem mely web oldalak (ha jobban tetszik: IP-címek) jöhetnek be a gépemen. Azt már sokkal inkább elhiszem, hogy a pénzes szervezetek megtömik 1-2 korrupt csinovnyik zsebét (értsd: megveszik kilóra), és az cserébe blokkolja a megadott IP-cím tartományokat a szolgáltatók ügyfelei elől.

Nem akarom, hogy ilyen szabályozás valaha is létrejöjjön kicsi hazánkban. Bár a magyar kormányok olyanok, mint a vásott kölykök: a rossz példát azonnal eltanulják….