A munka öröme – Dilbert módra

A mai nap könyvekre költöttem el néhány cafeteria utalványt. Bár sokáig tanakodtam Scott Adams fenti című eposzán, amely joggal írta be magát az egyetemes kultúrtörténet halhatatlanjai közé, de nem bántam meg, hogy megvettem.

A munka orome

Van benne csomó a munka világában nélkülözhetetlebn diszciplina, pl. hogyan idegesítsük kollégáinkat, hogyan lógjunk többszörösen, és persze a főnök (kezelése) sem maradhat ki. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a könyv még az előző évezredben készült (1998), ami néhány informatikai jellegű tippre rányomja a bélyegét. Ennek ellenére a poénok ülnek, és ha meg akarsz szakadni a röhögéstől, ajánlom ezt a könyvet. Ha a buszon olvasod, akkor elképzelhető, hogy hangosan fel kell azt tenned, hogy a többieknek is jól induljon a napjuk.

Külön csemege a zúzának az “olvasói levelek”, amiből következzen egy étvágygerjesztő gyanánt a végére.

Feladó: [név ismeretlen]
Címzett: scottadams@xxx.com

Ez az eset egy volt bankos kollégámmal történt. Nevezzük Robinak. Robi egy rendkívül fontos, határidős projekten dolgozott, melynek keretében piszok gyorsan elő kellett állnia egy új termékkel. Robi heteken át, még hétvégente is, napi 18 órát dolgozott, haza pedig csak aludni járt. A projekt végül időre elkészült, a főnöke pedig, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk Sátánnak, learatta a babérokat a vezetőség előtt.

Aztán eljött Robi értékelésének ideje.

A meeting öt percig sem tartott. Sátán leültette Robit, és így szólt: “Robi, lehet, hogy nem fogsz teljesen egyetérteni azzal, amit most mondok. Általában véve elég jól dolgozol, de van itt két dolog, amit meg kell említenem. Először is nem volt nap, hogy ne láttalak volna kilazítani a nyakkendődet. Másodszor, és ha lehet, ez még fontosabb, feltűnt, hogy rendszeresen mezítláb nyújtózkodsz az asztal alatt. Őszintén szólva ez gusztustalan. Ha ettől eltekinthetnék, simán alkalmas értékelést kapnál. De mivel ennyire igénytelen vagy, tartok tőle, hogy ezúttal csak fejlődőképest kaphatsz.”

Robi pillanatnyilag új állást keres.

Kanadában is lesz anti-spam törvény

A Spamnation CAN-SPAM, eh? címmel ír a készülőben lévő Electronic Commerce Protection Act-ről (ECPA), és összeveti az amerikai szabályozással (CAN-SPAM). Ugyan vannak hasonlóságok az ECPA és a CAN-SPAM között, de Spamnation szerint két dolog miatt mégis ígéretesebb, mint az amerikai testvére.

Az egyik különbség az, hogy az ECPA lehetővé teszi, hogy a magánszemélyek bepereljék a spammereket, míg a CAN-SPAM csak az ISP-knek teszi ezt lehetővé. Bárcsak legalább az utóbbi elérhető lenne kicsi hazánkban, és nem kellene az NHH-ra várni, hogy kegyeskedjék eljárni a férgek ellen. Az lenne csak az igazi, ha én is, mint magánszemély beperelhetném – legalább a hazai – spammereket.

A másik pedig az, hogy az ECPA az európai modellhez hasonlóan opt-in megoldást akar bevezetni, miszerint a spammerhirdetők csak előzetes engedély alapján küldhessenek reklámot. A CAN-SPAM ugyanis az opt-out megoldást preferálja, miszerint a címzettnek kell szólnia, hogy nem akar több reklámot. Sokan egyébként csak egyszerűen “(Yes You) Can Spam Act”-nek csúfolják az amerikai törvényt – alighanem jogosan. A CAN-SPAM ugyanis lehetővé teszi a hirdetőnek, hogy egyszer mindenkit megszórjon büntetlenül. Aztán nevet változtat, és újra megszórja, és így tovább, és így tovább..

Egy apróságot azonban felvet az opt-in szabályozás: hogyan lehet bizonyítani a feliratkozást? Nem sokkal bonyolultabb létrehozni egy adatbázis bejegyzést, meg pár releváns rekordot a feliratkozásról, mint simán felvenni egy újabb címet a listára. Ha bíróság elé kerül az ügy, akkor az én szavam az övékével szemben, úgyhogy patthelyzet. De a címzettek is visszaélhetnek a helyzettel, és megvádolhatják a reklámozót, hogy ‘én soha, de soha nem iratkoztam fel’. Az ECPA mindenesetre a küldőt terheli a bizonyítással, ha vitára kerülne sor.

Az opt-in szabályozás azonban lehetőséget ad harmadik fél általi szolgáltatáshoz. A levelek küldői rajta keresztül küldhetnék el a megerősítés kérelmeket, és ez a közbülső szolgáltató fogadná a visszaérkező megerősítéseket, és továbbítaná a hirdetőnek. Vita esetén pedig, mint megbízható és pártatlan harmadik fél nyilatkozna, hogy ki, mikor és mire iratkozott fel. Ez egyébként elültette a fülembe a bogarat, hogy kellene egy ilyen szolgáltatást indítani. Hátha elég lesz hozzá 700 dollár…

Veszélyes hobbi a spamvadászat

Az Indexen jelent meg Bodoky Tamás írása, amelyet jól megkommentelt több a témához konyító, és – ahogy az lenni szokott – kevésbé tájékozott ember, akik ennek ellenére határozott véleménnyel rendelkeznek*. A hozzászólásokból csak néhány ordító sötétet hadd mazsolázzak ki lentebb.

*: azaz bődületes hülyeségeket hordanak össze, de legalább nagy arccal

Van, aki úgy véli, hogy a spam problémára a fehér lista a megoldás (=csak a címlistádon szereplőktől fogadsz el levelet). Ezzel csak az a probléma, hogy egyetlen üzleti felhasználó sem engedheti meg magának ezt a luxust.

Egy másik kommentelő a Gmail-t preferálja spam ellen. Ez otthoni levelek esetén elfogadható, de nincs az az épeszű vállalkozás, aki az üzleti kommunikációját egy megbízhatatlan (értsd: semmiféle garanciát nem vállaló) harmadik félre bízná.

A spam probléma kapcsán az nem világos több észt osztó partizánnak sem, hogy ha a levelek 90%-a spam (ma kb. ekkorára becsülik az arányát), akkor egy cégnek, ISP-nek, stb. 9x nagyobb kapacitást kell beállítania, és ami nem jutott a kommentelők eszébe: 9x több levelet kell archiválnia, ami 9x annyi diszk, szalag, stb. ami szintén pénz.

Valaki szóba hozta egy 2M-s bérelt vonal árát (amit eltömíthet a spam). Erre valaki megmondta a tutit, hogy kössön be 3 adsl-t. Csak abba nem gondolt bele, hogy hiába van 3 adsl-ed, ha a távközlési oldal száll el (ami mind a 3 adsl esetén ugyanaz az egy). A bérelt vonal rendelkezésre állása klasszisokkal jobb egy mezei adsl-nél, és ennek megfelelően drágább is.

A napi 3 levelet kapó kommentelők a DEL gombot preferálják, ami ekkora volumenben teljesen jó. Csak ők még biztos nem szembesültek azzal, hogy 200 spam között elbújt 3 hasznos levél. Valóban jó móka megtalálni, ill. nem kitörölni a szeméttel együtt.

Egy dave nevű azt írja, hogy egy 20 fős cégnél csak kb. 3 email címet kell a céges szerveren tartani, és pl. a titkárnőét azt pont nem. Nyilván dave-et még a dotkom időkben (~2000) seggbe rúgták ezért a nem túl eredeti outsourcing ötletért.

Meridian74 szerint meg azért jó a spam, mert a rendszergazda különben semmit sem csinálna, és ellustulna. Ekkora hülyeség hallatán már szinte fizikai fájdalmat érzek…

De a 85. komment táján valaki nagyon megtalálta a választ: csináljunk egy globális listát, amire fel lehet írni telefonszámot, email címet, stb. olyan emberek adatait, akik _nem_ kívánnak reklámot, spamet kapni. Ha pedig ezután valaki mégis megszórja őket (is) spammel, akkor azt nagyon megbüntetni. Hohó! Hogyan működne ez? Csináljunk egy nagy txt fájlt egy nagy halom működő email címmel, majd adjuk oda a spammereknek, különben hogyan tudják a tiltott címeket kiszűrni a Molnár Zsolt féle férgek ‘tuti’ adatbázisából? Ezzel – bár jól hangzik – az a baj, hogy a spammerek egy (nagy) részét nem tudja felderíteni az NHH.

Bodoky cikkében szerepel egy közelebbről meg nem nevezett mobilszolgáltató – mondjuk ki bátran: a Vodafone – aki simán a képedbe röhög, és még az NHH felé is megtagadja a spammerei adatainak átadását.

De mostmár tényleg a cikkről egy pár szó. Mindig is biztos voltam benne, hogy használ a nyilvánosság ereje, és lám, a cikk megerősített ebben. Történt az, hogy állítólag a Spam Wiki Pellengérére került vállalkozó elesett egy állami megrendeléstől. Bravó Spam Wiki! Ez annyira fellelkesített, hogy baloldalt leszedem a tavalyi két konferencia bannerét, és csinálok egy saját kis házi pellengért, amellett, hogy a ‘nagy’ Pellengérre is elküldöm az incidenseket. Rózsahegyi Márk akciója feltétlen szerepelni fog rajta.

Ez annál is inkább szükséges, mert a cikk szerint az NHH tehetetlen a spammerek felkutatásában. Meg tudom erősíteni, hogy már nagyon régen kaptam visszajelzést tőlük, hogy akárcsak figyelmeztették volna a spammert.

A Spam Wiki egyik szerkesztőjét, Karaka nevű illetőt, megfenyegették. Ez olyannyira reális dolog a spammerek részéről, hogy pl. Rózsahegyi Márk bírósági keresetet nyújtott be ellenem – pedig ő a spammer, nem én. De ez már egy másik blog lesz.