2006.12.28.
Monopóliumok egy működő gazdaságban?
A monopóliumokat érthetÅ‘ okokból nem szeretjük: a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetben van. Egy kizárólagos pozÃcióban lévÅ‘ gyártó arcátlan magas árat kérhet el a portékájáért, és semmi nem kényszerÃti arra, hogy a keresleti oldal igényeinek megfelelÅ‘en alakÃtsa ki a termékét, arról nem is beszélve, hogy szükségszerűen arrogáns lesz.
Egy ésszerű gazdaságban a keresleti oldal kell, hogy diktáljon. A fogyasztó mondja meg, hogy mire van szüksége, a gyártó pedig megmondja, hogy ezt mennyiért tudja biztosÃtani. Egy ideális világban a gyártó pont azt akarja legyártani, amire a felhasználónak szüksége van, aki viszont pont annyit akar érte fizetni, amennyit a gyártó kér érte. A való világban valahol középen találkoznak az elképzelések.
Vannak olyan szolgáltatások, amelyekre a szolgáltatók licitálhatnak. Hallottam olyan aukciókról, ahol az utas megmondja, hogy mennyit akar fizetni egy adott repülőútért, és a légitársaságok versenyeznek érte: aki a legolcsóbb ajánlatot adja, azé az üzlet. Ha az utas nevetségesen alacsony összeget gondol, akkor mehet gyalog, a légitársaságokat pedig az ügyfelekért való verseny kényszerÃti arra, hogy ne akarjanak arcátlan profitot kiszorÃtani az utasokból. Az ellentétes érdekek pedig általában valahol középen találkoznak, és egy repülőút sem nem ingyenes (utas kÃvánsága), sem pedig egy vagyon az ára (légitársaság részvényeseinek vágya), hanem egy reális összeg, amely a tényleges költségeken felül tartalmaz egy reális profitot is. Valami hasonló folyamatra kell számÃtanunk a szoftvergyártásban is. Legalábbis a fizetséget illetÅ‘en.
