Az operációs rendszer mellett millió egyéb programot is futtatunk a számítógépünkön, amelyek szükségesek a mindennapi munkánkhoz. Ezek telepítése általában meglehetősen egyszerű, csak rá kell kattintanunk a letöltött állományra vagy kitömörítés után a setup.exe (vagy valamilyen hasonló nevű) fájlra, és követnünk a telepítő program utasításait. A programok készítői tényleg igyekeznek megkönnyíteni ezt a műveletet, így a legtöbbször elég a Next, Next, Next, Finish gombokra kattintani, és készen is vagyunk.
Ja igen, az első lépés az ún. EULA (végfelhasználói licence megállapodás) elfogadása, különben a telepítő program nem hajlandó telepíteni az alkalmazást. Talán nem tévedek nagyot, ha 10 felhasználóból senki nem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa, pontosan mibe is egyezik bele. Mert különben még meggondolná magát.
Az első furcsaság, amit minden EULA tartalmaz, hogy az adott szoftver (mondjuk egy könyvtől eltérően), attól még nem lesz a mienk, hogy kifizettük az árát. Ez akkor okozhat meglepetést, ha egy cég le akarja selejtezni a régi gépeket, amelyeken egyébként jogtiszta Windows és MS Office fut. Tegyük fel, hogy a cég vezetője jótékony lélek, és a régi gépeket szoftverekkel együtt teljesen ingyen egy non-profit intézménynek akarja adományozni. Ebben az esetben (legalábbis ha kiderül), komoly ejnye-bejnye következik, hacsak az említett non-profit intézmény ki nem fizeti a használt gépeken futó szoftverek árát. Ez történt Ausztráliában, ahol egy cég a megúnt gépeit egy sérült gyerekekkel foglalkozó non-profit alapítványnak adta. Nem telt sok idő, és a Microsoft Australia jelentkezett, hogy jó lenne kipengetni az operációs rendszer és a programok árát. Mondanom sem kell, ezek a non-profit alapítványok sehol nem arról híresek, hogy annyi pénzük van, hogy ne tudnák hova tenni. A helyzetet a Sun mentette meg, amikor StarOffice irodai csomag licenceket ajándékozott az egyesületnek.
De további furcsaságokat is tartogat még az EULA a figyelmetlen felhasználóknak. A bonyodalmak elkerülhetőek lettek volna, ha a fenti esetben a jótékony cég eladta volna a licenceket az alapítványnak, ő maga pedig ismét megvette volna a licenceket. Mindenki örülhetett volna, a Microsoft kétszer is megkapta volna az egyszer telepített és egy gépen használt programjaiért. Legalábbis józanul végiggondolva. Mert a valóságban az EULA nem engedi meg azt, hogy eladjuk azt a szoftver licencet, amit megvettünk (ne feledjük, a program sosem lesz a mienk, csak a használatának korlátozott joga).
A megvett program nem egészen azt csinálja, amire szükségünk van? Ne is álmodjunk arról, hogy módosítjuk, mert az EULA ezt nem engedi meg. Kiváncsi vagy, hogyan működik a program, vagy esetleg arra, hogy miért használja a processzor 100%-t, vagy miért eszi meg az összes memóriát? Ne akard ún. reverse engineering módszerrel visszafejteni, mert az EULA ezt sem engedi meg.
Ha pedig esetleg valami oknál fogva elégedetlen lennél a programmal, jó lenne azt egy fórumon megbeszélni másokkal. Nézd meg előtte a program EULA-ját, mert előfordulhat, hogy ezt kifejezetten megtiltja. Pedig a világ ezen a részén (elvileg) szólásszabadság van…
És ha mindez még nem lenne elég, némely program EULA-ja különös csemegét is tartogat az ínyenceknek. A Pinnacle Studio 9-ben található EULA elfogadásával beleegyezünk,
“hogy valamely harmadik féltől származó tartalom biztonságosságát a Pinnacle és /vagy annak gyártói biztosíthatják a szoftverhez tartozó biztonsági frissítések automatikus letöltésével és az Ön számítógépére történő telepítésével. Az ilyen biztonsági frissítések károsíthatják a szoftvert (és minden programot az Ön számítógépén, amelynek működése a szoftvertől függ) továbbá lehetetlenné teszik, hogy Ön ’biztonságos’, a DRM által védett tartalmat másoljon és/vagy játsszon.”
Forrás: http://www.szszi.hu/kozlemenyek/sajto/2005/10/20/eula/index2.html
Nagyszerű! Van egy szoftverünk, amelyik előre szól, hogy az automatikusan települő biztonsági frissítései tönkretehetik nem csak magát a programot, de gratis még DRM filmeket sem tudunk tovább megnézni. Ha pedig ebben (vagy bármilyen) esetben egy program kárt okoz a gépünkben, adatainkban, vagy egyszerűen csak bevétel kiesést okoz esetleges hibás működése során, ne is álmondjunk arról, hogy majd kártérítést kapunk a szoftver gyártójától. Ezt a lehetőséget ugyanis az összes EULA már az elején elhárítja.
Mi hát a megoldás? A Szabad Szoftver Intézet szerint aktivisták, törvényalkotók és felhasználók harcolnak az EULA megreformálásáért. Egyszerűen nonszensz az, hogy egyes gyártók a felhasználók legalapvetőbb jogait is korlátozzák. Ezért használjunk olyan nyílt forráskódú programokat, amelyek licence feltételei sokkal egyszerűbbek, és mentesek az említett gerinctelen dolgoktól.
És bár garanciát ott sem kapunk arra az esetre, ha netán egy program anyagi kárt okozna, mert ezeket is éppúgy csak saját felelősségünkre használhatjuk, de legalább nem állunk majd ott, hogy már kifizettük a program sokszor borsos árát, és csak a doboz felbontása után derül ki, hogy milyen EULA-nak vettük a terhét a vállunkra. A nyílt forráskódú programok licencei pedig nem szokták megakadályozni sem a program módosítását, sem annak bírálatát, ha az nem tetszik.
A fentebb említett harc pedig nem reménytelen. Történt ugyanis, hogy a Microsoft legújabb operációs rendszerének, amely Vista fedőnéven fut, olyan EULA-t gondolt ki, amelyik legfeljebb egy alkalommal engedi meg azt újratelepíteni. Ez pedig fölöttébb kellemetlen, mert ki az, aki biztos abban, hogy a Vista élettartama alatt (amíg támogatja azt a Microsoft) legfeljebb egyetlen alkalommal fog a diszkje meghibásodni? Nem is beszélve azokról a felhasználókról, akik mindig a legújabb, leggyorsabb hardvert használják a gépeikben, és emiatt néhány havonta újratelepítik azt. Nem csoda hát az az óriási felháborodás, ami ennek hallatán felzúdult, és örülhetünk, mert a Microsoft meghátrált, és úgy tűnik, kiveszi az EULA-ból ezt a goromba kitételt. Így a nagy gyártók elleni küzdelemben szépítettünk 25:1-re.
