A blogot egy (jó) ideig valami
felkapott bolondságnak tartottam. Aztán tavaly év vége felé rám jött, hogy nekem is kell egy. Kb. az a fíling vett erőt rajtam, mint amikor a feleségem meglát egy szupcsi kis rucit egy kirakatban. (Akinek van felesége, az tudja, miről beszélek).

Mire jó a blog? Egy jó blog egyszerű és kényelmes módon teszi lehetővé, hogy megoszd a világgal, milyen volt a tegnap esti film, ez első randevú a ő-vel, vagy kifejezheted azt a nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek érzést is. Az előre telepített fotóalbum, naptár és a különféle multimédia lehetőségek segítségével pillanatok alatt megoszthahod a szilveszteri parti képeit, videoit, vagy vezetheted akár a személyes programjaid időbeosztását is.

A Blog-City szerint a bloggal lehetünk igazán web 2.0-ás személyiségek. Ha van kedvenc könyvünk az Amazon.com oldalán, ha részt veszünk az Ebay akucióin, fényképeink vannak a Flickr-en, vagy rendszeresen olvassuk a Digg, esetleg a reddit híreit, ez mind integrálható a saját blogunkba. Mert a blog, több mint tartalom: ez az online identitásunk kifejezése (szó szerint: expressing your online identity az eredeti írásban).

Azért jó egy pár dolgot szem elÅ‘tt tartani. Az Interneten senki sem látja/tudja, hogy mit teszek” című városi legendával (urban legend) ellentétben az anonimitás sokkal kevésbé megvalósítható, mint azt hinnénk. Ezért aranyszabályként azt javaslom, hogy csak olyat tegyünk és mondjunk, amit fel tudunk vállalni a nagyvilág elÅ‘tt is, és akkor sem pirulunk el, vagy hazudunk dadogva, ha arról a családunk valahogy tudomást szerez.

Jól gondold hát meg, mielÅ‘tt feliratkozol egy társkeresÅ‘ oldalra, mert ki tudja, lehet, hogy a feleséged akar majd veled csetelni (otthon a nyújtófával – bár én ezt inkább deathmatch-nek nevezném). Vigyázz, ha a munkahelyeden “felnÅ‘tt” tartalmat nézel, és a cég rendszergazdája figyelmeztet, hogy ez nem megfelelÅ‘ dokumentum a cég alaptevékenysége szempontjából. Ha nem is írod ki a (teljes) neved, esetleg álnéven bloggolsz, akkor se kompromittáld se a munkaadódat, se pedig önmagad.

A Delta Airlines egyik alkalmazottjáról merész fotók láttak napvilágot (Internetet), amelyek az egyik (egyébként már/még üres) gép belsejében készültek. A repülőtársaság azonban megvált tőle, mivel az egyenruhája alapján következtetni lehetett a cégre. Pedig ki gondolta volna előre, hogy ez talán mégsem olyan jó ötlet?

De önmagunk (nem szándékos) kompromittálása sem olyan nehéz. Hallottam egy esetrÅ‘l, ahol egy csinos és fiatal nÅ‘ enyhén szólva kiütötte magát. A buliban pedig pár vállalkozó ifjú zsinórban szerette egymás után az alkoholmámor kábulatába vissza-visszaesÅ‘ lányt. Azt pedig, hogy a web 2.0 mennyiben tudja tovább rontani ezt a helyzetet, azt annak az amatÅ‘r videonak a fÅ‘szereplÅ‘je tanusíthatja, akit szintén kiütött (valÅ‘színűleg) a drog vagy a pia, és amikor a kamera elindult, akkor már egy kollégiumi ágyon feküdt. Egy szintén gátlástalan ifjú lazán levetkÅ‘ztette, a bugyogót félrehúzva megmutatta országnak-világnak a borzast, majd több figurában a magáévá tette. A haverok, akik ezt felvették, közben biztatták a srácot, hogy keep movin’, a pórul járt lányt pedig több alkalommal a nem túl hízelgÅ‘ bitch jelzÅ‘vel (esetleg fÅ‘névvel) illették.

De mindezek ellenére a blog és maga az Internet jó dolog, csak vigyázz magadra, és másokra is.