Nem tudom, te hogy vagy vele, de én imádom a jóízű nevetést, a vicceket, a poénokat és általában a humort. Kivéve ha valami nagyobb melóban vagyok benne, esetleg éppen sietek valahova. Ez utóbbi szituációgyakorlatok meglehetősen próbára tudják tenni a türelmemet.

A mai Naplóban volt egy riport valami nekérdezd milyen nevű, kukásmellénybe öltözött formációról (első blikkre úgy néztek ki, mint a Lelkiismeret 8x csoport vidéki tagozata), akik valamelyik út közlekedőinek szürke reggeleit édesítik meg. A felvételek szerint a főnökük egy jelzőtáblával a kezében nagy bőszen irányítgatatta a forgalmat. Ami el is kelt, ha már miatta torlódott fel elég hamar (mivel reggel mindenki siet dolgozni).

A poén hozzávalói: pár haver, néhány kocsi, traktor, esetleg elkötött tank, egy forgalmas 2 sávos út és a népakarat, aminek érvényt kell szerezni – bármi áron.

A móka elkészítése: szedd össze pár haverodat, üljetek be a rendelkezésre álló csapatszállítókba, és foglaljátok el egy jól irányzott attakkal az út stratégiai pontját.

Rövid várakozás után nyugtázd elégedetten, hogy sikerült egy jó kis dugót kialakítanod. Ekkor fogd meg a kis jelzőtábládat (mint amivel az iskolák előtt is leállítják a forgalmat, amíg a gyerekek áthaladnak az úton), és mint a karmester, vezényeld le a forgalmat.

A riporter megkérdezett néhány dugóba került alanyt, mit szólnak a népakarat ily módon történő kikényszerítéséhez? Nem nagyon akadt, aki együttérzett volna a kukásmellényes formáció megoldásával.

A problémát nem is az úgymond népakarat (Gyurcsány mondjon le) valóságtartalma – ha jobban tetszik: realitása – jelenti, hanem az, hogy mennyiben igazolható az, ha valaki a szabadságával az én szabadságom rovására él?

A riporter megkérdezte a nagybajszú, bősz fatert, mit szólna, ha mások meg az ő háza előtt demonstrálnának, és ezért ő szenvedne hátrányt? Az illető bizonygatta, hogy ha jó ügyért harcolnak, akkor ő bizony közéjük állna. És mondd már, ki vagyok én, hogy kételkedjek az ő szavában, de erre azért odafigyelnék, mi lenne a fater véleménye az 1. nap, a 10. nap, ill. fél év permanens demonstrálás múlva (főleg ha azt minden egyes nap némi ablak alá kis- és nagydolgozással dobnám fel)?

Tudom én, hogy sok ember szereti a tövényeket, de csak addig, amíg azok őt védik a rossz emberektől. De ha ugyanazok a törvények tőle védenék meg a többi embert, akkor már baj van.

Van egy több ezer éves törvény, ami úgy szól, hogy ne tedd másokkal azt, amit magad sem viselnél el. Gondoltad volna, hogy ez az apró nüansz olyannyira életbevágóan szabályozza az emberek egymáshoz való magatartását, hogy valamilyen formában gyakorlatilag az összes jelentÅ‘sebb vallásban (pl. keresztyénség, júdaizmus, iszlám, hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, …) megtalálható?

És mégis, az emberek (nem csak az utakon akadékoskodók) képtelenek ezt alkalmazni a gyakorlatban. A Kossuth téren az ablakok alá végezték a kis- és nagy dolgukat, de nem hinném, hogy ugyanezt a saját ablakuk alatt tolerálták volna. Az utakon fölöslegesen csinálják a fesztivált, és okoznak dugókat, de nem hinném, hogy ők hasonló megértést viszonoznának, ha őket tartaná fel valaki.

És akkor még nem is szóltam arról, hogy nem jön be a számításuk. A közlekedők (és ezt az egyikük meg is mondta) nem Gyurcsányt fogják utálni, hanem azt, aki kellemetlenséget okoz nekik. Gyurcsányt meg különben nem érdekli, ha az ország egy útján dugó lesz.

Nem mondom én, hogy ezek a derék, elégedetlenkedő polgárok törvényszegést követtek el. Mert milyen jó is az, hogy a demokráciában mindenki kifejezheti, ha nem tetszik neki valami. Hja kérem, hogy ezzel másokat hozok kellemetlen helyzetbe (pl. rendszeresen elkésnek a munkahelyükről)? Kit érdekel? Nekem jogaim vannak!

De jó lenne pedig, ha az ember, miután nyugisan megreggelizett otthon, de még mielÅ‘tt beöltözne a munkaruhába (=kukás mellény), elgondolkodna egy pillanatra, hogy vajon meddig terjed az Å‘ szabadsága? Az meg már maga a földi mennyország lenne, ha ki tudná okoskodni, hogy az ott ér véget, ahol a másik ember szabadsága kezdÅ‘dik. Azaz nagyon elvetettem a sulykot, ha úgy élek a szabadságommal (mégha ügyetlen törvények ezt lehetÅ‘vé is teszik), hogy közben korlátozom a másik ember szabadságát – hacsak különösen jó okom nincsen rá. Gyurcsány pedig – remélem – nem fog lemondani pár bohóc miatt, így erÅ‘sen kétséges, hogy elérik-e ezzel a céljaikat. Vagy csak én lennék meglepÅ‘dve, ha egy türelmetlen kamionos finoman az árokba tolná a formációt?