A PerfectMail oldalát lapozgatva azt olvasom, hogy az email karantén a felhasználók rémálma, és hogy az a spamszűrő, amelyik karantént használ, az kvázi a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki.

Az email karantén egy olyan terület, ahová azok a levelek kerülnek, amelyeket valamilyen ok miatt nem akarunk a felhasználók postafiókjába kézbesíteni. Ennek oka lehet pl. az, hogy a levélben vírus van, vagy a levél ‘nyilvánvalóan’ spam. Mit is kezdhetne ezzel a felhasználó?

A PerfetcMail szerint a spamszűrők azért teszik a leveleket karanténba, mert nem tudják eldönteni, hogy mit kezdjenek velük, mert nem akarják beengedni a kéretlen leveleket, de nem biztosak abban, hogy az adott levél valóban kéretlen; ill.fordítva: nem akarnak elveszíteni egyetlen hasznos levelet sem, de nem biztosak abban, hogy az adott levél valóban hasznos. Mivel a szűrő nem biztos a dolgában, inkább belöki a levelet a karanténba, döntse el a felhasználó, hogy mi legyen vele. Ez pedig a PerfectMail szerint nem szép dolog, mert a saját munkáját a felhasználóra terheli, ill. beismeri, hogy nem képes a levelet kezelni.

Én némileg másként tekintek a karanténra. A karantén egy opció, egy választási lehetőség, hogy bizonyos leveleket oda tehessünk – ha úgy akarjuk. A vírusos leveleket legjobb a levelező szerveren, még az SMTP DATA fázisban eldobni. De ha egy adminisztrátor ezeket karanténba akarja tenni kutatás, további vizsgálat, stb. miatt, miért ne tehetné meg?

A másik érdekes dolog, hogy vajon képes-e egy spamszűrő 100.00% pontossággal dolgozni? Szerintem nem, és vegyük azt is figyelembe, hogy az emberek spam osztályozás teljesítménye is az ideális 100% pontosság alatt van – azaz az emberek is hibáznak e téren. Ha pedig a szűrő éppen egy olyan levéllel találkozik, amelyet nem képes (nagy) bizonyossággal osztályozni, akkor mit csináljon? Blöfföljön, hogy hátha biztos spam? Szerintem jobb, ha inkább beengedi a(z esetleg) spamet – akár karanténba, akár a felhasználó postafiókjába – mintsem elveszítsen egy jó levelet.

A spam karatén jó megoldás arra, hogy a felhasználóknak ne kelljen a gépükön spammel találkozniuk, hanem azt egy külön területen őrizzük meg – egy ideig. Nem én vagyok az egyetlen, aki túl merésznek találja a PerfectMail ‘dobd el a spamet’ hozzáállását. A kategorizálás hibája miatt előbb-utóbb óhatatlanul belekerül 1-2 jó levél is a szórásba. Egyetlen szűrő sem 100%-os, és a PerfectMail sem kivétel ez alól – a különbség az, hogy a PerfectMail mindenképpen eldobja a levelet, ha spamnek véli azt.

A spam karantént – ha használják – időnként érdemes átnézni, hátha egy jó levél került bele, és azt a postaládánkba továbbítani. Egy jó szűrőnél azonban aligha kell ezt sokszor megtennünk.

Az emailben érkező kártevők ellen többféle módon is lehet védekezni. A Cloudmark Desktop terméke a közösség erejét használja ki. Működésének elve az alábbi ábrán látható.

Amikor egy új levelet letölt a felhasználó, akkor a Cloudmark Desktop egy (több) ellenőrző összeget képez a levélből, és azt elküldi (azonban magát a levelet nem – legalábbis az Ethereal szerint) a Cloudmark egyik számítógépére. Az a gép megnézi az adatbázisban, hogy a közösség hogyan szavazott felőle, és az eredményt visszaküldi a felhasználó gépén futó Cloudmark Desktop programnak, ami alapján az a levelet vagy a Beérkezett üzenetek vagy pedig a Spam mappába teszi, és ebben az esetben a Subject (Tárgy) sor elejére szúrja a [Scanned by Cloudmark] szöveget.

A már említett hálózatot nagyon sok (millió?) felhasználó alkotja. Minden felhasználó “szavazhat” a leveleit illetően, hogy az spam vagy sem, ezt – a telepítés után – az Outlook vagy az Outlook Express levelezőprogramokba épült “Block” ill. “Unblock” gombok segítségével dönthet egy levél felől. A döntés eredménye bekerül a Cloudmark központi adatbázisába. Ha a döntés megegyezik a többi felhasználó döntésével, akkor az a levél onnan kezdve pl. spam.

Az alkalmazást 3 halmaz levéllel teszteltem, minden levél valódi, nem mesterségesen kialakított, egyszóval real world emailek. Az eredmény az alábbi táblázatban látható.

A termék honlapja egyébként 98% spamfelismerési arányt említ, és azt, hogy “never miss a legitimate message”. Saját méréseim alapján én ennél valamivel szerényebb eredményt értem el. Az aggregált 89.8%-os spam felismerés eredményének köszönhetően a spamet jó tizedére csökkenti, ami elmarad a statisztikai szűrők 99.5% feletti eredményétől (ez kb. 20x különbség az utóbbiak javára).A Spam #2 halmazból átcsúszott spameket megvizsgálva, a 226 levélből 163 image spam volt. Ezt a (relatíve) magas hibát azzal magyarázom, hogy a spammerek játszi könnyedséggel variálják a szemre ugyanúgy kinéző spam képeket, így azokból nehéz azonos ellenőrző összeget képezni. Márpedig a termék ötlete arra épít, hogy ugyanazt a spam/phish/vírusos levelet (azaz amelyeknek ugyanaz az ellenőrző összegük) kapja meg sok felhasználó a Cloudmark hálózatban. A teljesség kedvéért azt is meg kell említenem, hogy a felismert spamek (1718) között 627 image spam volt.

Egy másik (és szerintem nagyobb) probléma, hogy 5 jó levelet is spamnek tekintett. Szerencsére nem veszett el egyik sem, a Spam folderből vissza lehetett állítani. Kipróbáltam, hogy az egyik tévesen spamnek ítélt levelet az Unblock gombra kattintva jónak jelöltem, majd újra küldtem. Úgy látszik, van valamennyi átfutási idő, mert újra spamként jelölte meg. Amikor pedig türelmetlen újra az Unblock gombra kattintottam, a Cloudmark Desktop felajánlotta, hogy az adott feladótól érkező összes levelet átengedje.

Összességében mégis jónak tartom a Cloudmark ötletét, mert egy nagy létszámú csoport hatékonyabban meg tud birkózni pl. a phishing és a spam okozta problémával, ill. az is szimpatiku, hogy nem terheli a gép erőforrásait pl. vírusírtót futtatva a helyi gépen. Ennek ellenére óva intenék bárkit attól, hogy uninstallálja a gépén futó antivírus programot.

A Cloudmark Desktop 15 napos próbaverziója is elérhető, így mindenki meggyőződhet arról, hogy nála hogyan válik be. Ha pedig megtetszett, $39.95 az ára egy évre. Egy apró hátránya van még a programnak: kizárólag
a windows platformon elérhető Outlook ill. Outlook Expressz levelezőprogramokkal képes együttműködni.

Az egyik blogban felmerült, hogy az open source meglehetősen káros dolog, meg hogy abból úgysem lehet megélni, és különben is tönkre teszi a kis szoftverfejlesztő cégeket. A megjegyzések között néhány FUD, ill. félreértés is előfordul, amelyeket igyekeztem ott cáfolni, és amely gondolatokat most hazai pályán is összefoglalok.

A nagy cégek számára fontos, hogy a szoftver holnap is létezzen

Nem csak a nagy, de minden cég és felhasználó számára fontos, hogy a használt alkalmazás ne tűnjön el hamar a süllyesztőben, azaz elég hosszú legyen az életciklusa. Sok olyan nyílt forrású program van, amelyet 1-2 ember fejleszt. Az ő esetükben lehet érdekes az ún. busz-faktor, azaz, hogy mi lesz a program sorsa, ha mindkét fejlesztőt elüti a busz?

A nagyobb projektek (pl. Linux, Apache, MySQL, OpenOffice.org, …) esetében talán fel se tűnne, ha pár ember kiszállna a fejlesztésből. Egy kisebb projekt esetében – mint pl. a clapf spamszűrő – ez már probléma lehet. Azonban a nyílt forrásban az a legszebb, hogy mindenkinek teljes hozzáférése (de nem joga) lehet a programhoz, bárki letöltheti azt, és a licencetől függően szabadon módosíthatja, vagy egy fejlesztőt megbízva módosíttathatja. Így nem lehet probléma az esetleges további használat sem.

Ott van pl. a dspam – szintén nyílt forrású spamszűrő – projekt, amelynek egyetlen fejlesztője van (aki ráadásul főállásban máshol dolgozik). A dspam körül azonban van egy közösség, amelynek tagjai levelező listán segítenek egymásnak, némelyek hibajavításokat (patch) küldenek be, mások tesztelik a béta verziókat, ill. kommerciális terméktámogatást is biztosít a dspam fejlesztője. De bárki más is nyújthat hozzá támogatást, így akkor se anyátlanodna el az a cca. 350k felhasználóval rendelkező ISP sem.

Verziófrissítés után is működjön a rendszer

Bármely szoftverre igaz, hogy időről-időre újabb verziók jelennek meg, mert egyrészt új funkciókat építenek be, másrészt hibajavításokat adnak ki a fejlesztők. Bárki megteheti azt a kereskedelmi szoftverek esetében, hogy letölti a frissítést, majd elindítja a setup.exe-t, és imádkozik, hogy minden rendben menjen. A nagyobb cégek ezt nem szokták a véletlenre bízni, hanem a gold/platina/jó drága/… terméktámogatás keretében (több esetben) maga a gyártó képviselője, rendszermérnöke végzi el a verzióváltást, és szakértelmével garantálja, hogy a végeredmény szintén működőképes lesz.

A nyílt forrású termékek esetében is járható ez az út, láttam már konzultációs céget, aki kereskedelmi (=fizetni kell érte) támogatást biztosít pl. a Qmail, a djbdns alkalmazásokhoz. A különbség mindössze annyi, hogy ezen szolgáltatások jellemzően olcsóbbak, hiszen ezek a konzultációs cégek egymással versenyeznek az ügyfelek kegyeiért.

A clapf spamszűrőmben is módosult 1-2 dolog az egymást követő verziók során, de ha tudsz doksit olvasni, akkor le tudod kezelni a dolgot. Ha pedig valamiért ezt nem akarod, akkor egy (akár ad hoc) support szerződés keretében megcsinálom neked az egészet, te meg hátradőlsz, a végén meg fizetsz. Ugyanaz történik, mintha egy nagy szoftvercég rendszermérnöke szállna ki hozzád, csak az ő számlája két nullával hosszabb lenne.

A (nagy) vállalati felhasználók általában megveszik a kis SAP, Navision, stb szoftverüket, a többi igazából számukra lényegtelen.

Bizonyára. Azonban jó eséllyel változni fog
ez a szokás/hozzáállás. Nem lennék meglepődve, ha a közeljövőben számos kkv – ahol nyílt forrású mission critical alkalmazásokat használnak – áldozni fog a terméktámogatásra. Nem megvesz egy fizetős programot n * 100k HUF-ért, és/vagy fizeti az éves licence díjat, hanem egy ennél sokkal szerényebb összeget költ el terméktámogatás, testreszabás, ill. oktatás címén – mindezt igény és büdzsé szerint.

Csak pár lúzer fejleszt nyílt forrású programokat

Pl. a Linux, Apache, MySQL, PHP, Perl, … projektek egész jók, ahhoz képest, hogy ‘lúzerek’ (sic!) fejlesztik. A nyílt forrású programok sok esetben lekörözik a kereskedelmi megfelelőjüket.

Magam is fejlesztek egy nyílt forrású programot, a clapf nevű spamszűrőn dolgozom. Némelyik kereskedelmi cég spamassassin-nal felturbózott drága appliance dobozával összehasonlítva, simán veri azokat. Nem kell hozzá pilótavizsga, elég egy általános Unix adminisztrátori tapasztalat, és olyan spamszűrőt kapsz, aminek a pontossága lazán eléri a 99.9%-t. Ezt a számot még csak meg sem közelítik azok a kereskedelmi termékek, amelyeket tesztelni volt szerencsém. Ez utóbbiak nem igen lépték át a 95% pontosságot, ennél az enyém csak 50x pontosabb. Akar valaki még valami 95% pontosságú appliance dobozra költeni sok pénzt?

Az open source alkalmazásokat a multik pénzelik, akik lefölözik a sok hülye (=open source programozók) munkáját

Bárcsak le akarná fölözni mondjuk az én munkámat is az IBM vagy a RedHat! Ez ugyanis azt jelentené, hogy valaki pénzzel támogatja a belefektetett energiámat.

Egy időben tárgyalásokat folytattam a Grisoft-tal, hogy hadd használhassam az AVG antivírus program szolgáltatásait. Pár levélváltás és egy titoktartási nyilatkozat aláírása után kaptam tőlük egy pár oldalas leírást, hogyan vehetem igénybe az AVG szolgáltatásait, én pedig megírtam a megfelelő interfészt.

Jogosan kérdezheted, hogy vajon a Grisoft nem tölti le a spamszűrőmet, dolgozza bele a saját termékébe (nekik akkor csak egy vírusírtóval felvértezett SMTP szerverük volt a témában), és azt így drágábban el tudják adni (mert már nem csak vírus, de spamek ellen is véd) – nekem meg egy baráti kézfogás?

Noha a clapf licence megengedi, a Grisoft mégsem tette ezt meg (eddig), hiszen az én programom ingyen nyújtja ugyanezt a funkciót (az AV modult pedig amúgy is meg kell venni a felhasználónak). A teljesség kedvéért jegyzem csak meg, hogy az AVG előrukkolt egy antispam termékkel is, amely nem az én programomat, hanem a mailshell nevűt használja.

Az open-source megöli a versenyt: az igazán innovatív kicsik nem igazán tudnak árban az open-source alá menni

Az ipari forradalom alatt volt pár géprombolás, mert az emberek a gonosz gépek miatt veszítették el a munkájukat – ők legalábbis így gondolták. De aztán meg kellett békélniük az új helyzettel, és alkalmazkodtak. Ha mégsem, az utcára kerültek.

Egyetlen szoftverház (legyen 2-3 fős vagy akár a Microsoft) sem alanyi jogon létezik, hanem mert igény van a szolgáltatásaikra (pl. szoftver írás). A kereslet és kínálat törvénye itt is működik. Az emberek meg 2 Ft megtakarításért is képesek a szomszéd boltba menni, mégha az messze is van. Tudom, egy informatikai rendszert nem lenne szabad ez a magatartás jellemezzen, de mégis ez van: az átlag IT menedzser is mindent minél olcsóbban akar megúszni, ha kell, még kompromisszumok árán is.

Ebből az következik, hogy az emberek 2 azonos (v. hasonló) termék közül (szinte) mindig az olcsóbbat választják. Nem vitatom, hogy ez rossz azoknak a szoftvercégeknek, amelyek bevétele jórészt a szoftver eladásából származik. De a (működő) kapitalizmusban nem a kínálati-, hanem a keresleti oldal diktál.

Ha egy kisvállalkozás minőségi fizetős szoftvert készít, és annak csak egy harmatgyenge nyílt forrású megfelelője van, akkor nincs semmi gond: senki sem fogja az utóbbit választani. De ha az open soure termék legalább olyan jó (a felhasználók számára), akkor ugyan miért adna ki bárki pénzt egy hasonló programért? Az pedig tisztán filozófiai kérdés, hogy vajon miből élnek meg az open source fejlesztők, mert a keresleti oldalt ez finoman szólva nem érdekli.

Miért jó nekem, hogy open source programot fejlesztek?

Először is azért, mert szükségem volt egy spamszűrőre. Hihetetlen, nem? Másodszor pedig kiélhetem benne alkotói perverziómat. Harmadszor meg örömöt okozott az, amikor egy argentín felhasználó megdicsért érte.

Megélni ugyan nem élek meg belőle, de ez jelenleg nem gond, mert (egyelőre) van teljes idejű állásom. Mondom, a RedHat valószínűleg még akkor sem fog érte fizetni, ha beteszik az RH Enterprise Linux következő verziójába.

De ki tudja, ha egyszer elég népszerű lesz, ha kialakul egy kritikus tömeg a felhasználókból, ha vállalati ügyfelek is kipróbálják, ha megbíznak az installációval, ha vesznek terméktámogatást, stb. akkor még pénzt is hozhat a házhoz. Mondom, nem áltatom magam ezzel, de nem lennék meglepve, ha egyszer erre is sor kerülne. Ha pedig valaki az én spamszűrőmből fog így megélni, hát hajrá – az én megélhetésem ez nem veszélyezteti.

Mindanyian kaptunk már visszapattant levelet, amely azt közölte, hogy a megadott címzett nem létezik. Azonban az is megoldható, hogy a nem létező email címekre érkező levelek egy megadott postafiókba kerüljenek.

Ez meglehetősen kellemes opció, ha levelezőpartnetereink rendre elgépelik az email címeinket, mert valakihez még így is megérkezik a levél. Azonban a spammerek is örülnek ennek, mert ők sok esetben találgatnak, hogy vajon egy adott cégnél milyen email címek lehetnek, és generálnak egy csomó email címet (pl. aa@ceg.hu, bb@ceg.hu, info@ceg.hu, …) remélve, hogy ezekből legalább néhány meg is érkezik valakihez. Egyébként ez az ún. Directory Harvesting Attack (DHA).

Ezért azt javaslom, hogy ne állítsatok be ún. wildcard email címeket, mert oda igen sok spam érkezhet. Ez pedig nagyobb erőforrás igénnyel jár, pl. nagyobb tárolókapacitás, erősebb processzor, több memória szükséges, az emberi erőforrásigényről nem is beszélve, mert valakinek át kell néznie ezeket a leveleket.

Saját tapasztalataim alapján kb. felére csökken a ténylegesen beérkező spam, ha leellenőrizzük, hogy a megadott címzett valóban létezik, ha pedig nem, akkor eldobjuk a levelet, ill. egy bounce üzenetet küldünk vissza.

Az érvényes email címeket tárolhatjuk pl. LDAP címtárban, SQL adatbázisban vagy akár DB fájlokban is – ez már a konkrétan használt rendszertől függ.

Mindennapos dolog, hogy ha valamit le akarunk tölteni, ahhoz először regisztrálnunk kell magunkat. Lehet, hogy te sem adod meg szívesen az email címedet, mert ki tudja, lehet, hogy továbbadják egy 3. fél részére, aki aztán eláraszt spammel. Aztán meg csak dohogunk, hogy vajon ki adta el jó pénzért az email címünket a bűnözőknek.

A jox.hu egyik oldalán ez egyik írás arról szól, hogy a Gmail egy apró trükkel igyekszik segíteni, hogy beazonosíthassuk a bűnös web oldalt, ahonnan továbbkerült a címünk.

Tegyük fel, hogy az email címed xxx@gmail.com. Ebben az esetben az űrlapon az xxx+www.urlap.hu@gmail.com címet add meg. A gmail ebben az esetben is továbbítja neked a levelet. Ha pedig az oldal tulajdonosa eladja a címedet, akkor azt a spam To: mezőjéből fogod tudni, ugyanis a spamben majd a xxx+www.urlap.hu@gmail.com cím fog ott szerepelni. A módszer gyengéje, amint azt a jox.hu kommentjei között valaki meg is jegyezte, hogy ez a módosított email cím tartalmazza a valódi címünket, és nem kell túl nagy fantázia a + jel utáni rész megtisztításához.

Szintén a regisztrációk okozta kockázatot hivatott orvosolni az MPP új szolgáltatása, az eldobható email címek. Az oldalukon be lehet állítani egy xxx@mpp.hu alakú címet, ill. megadhatjuk, hogy mennyi ideig (pl. 1 óra, 1 nap, … , 1 hónap) vagy hány levélig (1, 5, …, 100) történjen meg az átirányítás. A web oldalak, ill. a spammerek csak az xxx@mpp.hu címet találják meg, a valódi címünk rejtve marad előttük. A megadott nap/darab limit után pedig törlik az átirányítást. A szolgáltatás meglehetősen kellemes és ráadásul ingyen van.

De még az MMP ezen szolgáltatására sincs feltétlen szükségünk. Ha a szolgáltatónk engedi, hozzunk létre álnevet (alias), ami az email címünkre mutat. Ezután adjuk meg azt a regisztráció(k) során. Miután végeztünk, egy elegáns mozdulattal törölhetjük az aliast, és kész. Bye-bye spammerek és áruló web oldalak…

Ez utóbbi akkor igazán hatékony, ha az alias nincs semmilyen kapcsolatban a valódi címünkkel. Pl. ha xxx@ceg.hu az email címünk, akkor jó alias az abcde@aaa.ceg.hu, de még jobb az abcde@bbb.hu. Manapság már egy extra domain fenntartása csak pár ezer HUF évente. Kis befektetés, nagy haszon.

Ha pedig valamiért a fentiek egyike sem járható, akkor marad valamelyik freemail szolgáltató ingyenes email címe, amit csak a webes regisztrációra használunk, és a valódi, céges email címünket csak üzleti partnereinknek adjuk meg. Csak aztán ne felejtsük el néha kitörölni a sok spamet a freemail fiókunkból, ha ismét regisztrálni akarunk valahol…

David Irving újra előtérbe került, amikor már ki tudja hanyadik alkalommal fejtette ki véleményét, hogy nem is úgy volt, a nácik nem is öltek meg 6M zsidót: fel van ez tupírozva – de nagyon. Ezzel a véleményével eléggé egyedül van a történészek között, de mindig akad pár félnótás, aki osztja ezt a meggyőződést.

A holokauszt tagadását több európai állam
is bünteti. Nem olyan régen egy osztrák bíróság ítélte el ezért Irving-et, és 2006 február és december között élvezhette az osztrák börtönök marasztalását. Már az elején hadd jegyezzem meg, hogy én elhiszem a jelenleg érvényes történelemkönyvek állítását a holokausztról. De még ennél a tragédiánál is súlyosabbnak tartom, hogy egyes úgymond demokratikus államok a büntetőtörvénykönyveikkel kényszerítik ki a holokauszt tényének elfogadását.

Valóban gáz, hogy egy történész tagadja a holokausztot, de erre nem az X év börtön a korrekt válasz, hanem a szakma kiközösítése. Mert innen már csak egy lépés, és a BTK bárminek a tagadását, ellenzését letöltendő szabadságvesztéssel honorálhatja. Az igazi tragédia pedig majd akkor következik be.

A Haszon Magazinban olvastam egy cikket, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy a munkáltatók az Interneten is a pályázók után néznek, és hiába a legjobb szakmai pedigré, ha az előbbi lenullázza azt.

Ezért mielőtt interjúra mész, vagy egyáltalán önéletrajzot adsz be, írd be a neved a Google keresőjébe, és nézd meg, mi szól ellened (vagy melletted). A cikk szerint a német HR-esek már 28%-a elvégzi ezt a házi feladatot, továbbá a jelöltek 34%-a nem az interjún, hanem a “Google teszten” bukik meg.

Fenn vagy az iwiw-en? Akkor gyorsan nézd át a profilodat, a hozzád köthető ismerősöket, és ha a makulátlan eredményhez szükséges, korrigálj, azaz törölj, szerkessz vagy magyarázkodj. Ha pedig rólam találtál valami kompromittálót, írj egy kommentet.

Elhatároztam, hogy március első 2 hetében mérem, hogy a spamszűrőm milyen pontosságot ér el. Ma van 14-e, és eddig 533 ham esett be, ill. 373 spam, amiből 1 azonban átcsúszott. A pontosság így 100 * (533+373-1) / (533+373) = 99.88%. Az álmodott 99.9% eredményhez 999 levelet kell korrekt módon kategorizálni 1000-ből. Meglátjuk…

Update1: nem jött össze az 1000 levél, csak 958, így a pontosságom 957/958=99.89%, ami még így is lazán veri a kereskedelmi termékeket. Megvárom az 1000. levelet, és újraszámolom az eredményt.

Update2: március 16-án már átléptem az 1000 leveles határt, és 1009 levélből csak egyet téveszett (egy spam becsúszott még az elején, de nulla fals pozitív), így a pontosság 100 * 1008/1009 = 99.90089%.

Update3:  Az egész márciusi levelezésemet tekintve 888 spamből átcsúszott 4, ill. 1015 hamből 3 fals pozitív lett. Az összesített pontosság így 100 * 1896/1903 = 99.63%. Valaki a statisztikai szűrők szörnyű nagy hátrányának mondta, hogy – úgymond – állandóan tanítani kell azokat. Hát ennyit kellett: 1 hónap alatt 3 ham- ill. 4 spam levéllel tanítottam a szűrőt.

Tegnap sikerült ezt a tanfolyamot abszolválni. A HUP-on találtam a hírek között, hogy a Component Soft Kft Linux adminisztrátorok számára szervez egy előadást, amelyen bemutatták a Solaris 10 újdonságait és előnyeit.

Először a zóna fogalmát ismerhettük meg, amely egy virtuális gépet implementál. És hogy a linuxos tábor se érezze magát elanyátlandova, a Solaris 10 futtatni tudja a Linux x86 binárisokat is a zónában. A CentOS 3-at sikerült életre lehelni.

Ezután a ZFS következett, amely a Sun állítása szerint “is a bullet proof file system and volume manager that’s free. It affords all the, features of expensive add-ons as an easy to use, no-cost component of the Solaris 10 OS.”

A végén pedig a DTrace világába tettünk egy kirándulást, és láthattuk, hogyan lehet vele trace-elni ill. debug-golni nem csak a kernelt, de akármelyik felhasználói programot, és megnézni: ki, mikor és mit csinál.

A végén pedig egy oklevelet is kaptunk, hogy Igen! Te ott voltál! Mindent egybevetve hasznos volt, nem bántam meg hogy elmentem. Főleg, hogy előző szombaton is robotolni kellett…