2007.04.19.
Tudnak a hollók víz alatt repülni?
Egyik reggel a feleségem, az ágyon ülve, azt mondta, segítsek neki felállni. És feltartotta a karját, hogy nyúljak a hónalja alá, és így segítem fel. Így is történt, megfogtam, és adtam neki némi kezdősebességet, ám úgy tűnik, kissé elszámítottuk magunkat. A kb. 0.9 s hosszú – bár a vége felé már egy örökkévalóságnak tűnő – események hiteles beszámolója szerint így történt a dolog:
0.01s: A feleségem elindul
0.1s: Eddig jó
0.2s: Ok, eltávolodott az ágytól, (f)elszállt
0.4s: A feleségem a szoba közepére ért
0.5s: Hmmm, még mindig halad (repül) tovább
0.6s: O-ó! A szemben lévő szekrény egyre jobban betölti a horizontot
0.7s: Ajaj, meg kéne mostmár állni!
0.8s: Egy kósza gondolat fut át a fejemen: vajon melyik polc lesz a végállomás?
0.9s: Fú! Nem volt egy semmi landolás, de némi segítséggel a feleségem megérkezett – földet ért – a szekrény előtt. És a világ ismét megmenekült. Köszönjük, hogy járatunkat választották…
