A TV2 honlapján megjelent egy video 2 fiatal lánnyal, akik összeházasodtak, feleségül vették egymást, jegygyűrű, aláírás a könyvbe. A performanszt a Humanista Párt tartotta a Batthyány téren, amely “arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon a melegeknek a törvények nem biztosítanak egyenlő jogokat a házasság és az élettársi kapcsolat terén. Az akcióval tiltakoztak a melegeket ért támadások ellen is.”

Azonban a videot megnézve, nem hiszem, hogy itt egy valódi esküvő történt. Bár jegygyűrű felhúzás volt, de a kötelező csók nem cuppant el. A két fél valami papírlapon aláí­rta ugyan a nevét, de az garantáltan nem olyan könyv volt, amit az anyakönyvvezetők is használnak. Szóval nem volt ez esküvő, hanem csak tiltakozás, hogy azok az igazságtalan magyar törvények.

Apropó, az egyenlő jogok kapcsán nekem a Monty Python egyik jelenete jutott eszembe, amikor Mr. Spigott egy forgatáson Tarzan szerepére jelentkezik. És bár szegénykém nagyon lelkes, de képtelen felfogni, hogy 1 lábbal lehetetlen Tarzant hitelesen/egyáltalán eljátszani. Így van ez valahogy az azonos neműek házasságkísérleteivel: fából vaskarika, nem fog menni. Arra talán jó, hogy 2 ember 1 fedél alatt éljen, de még csak imitálni se képesek azt, amire egy férj és feleség képes – és most nem a szexre gondolok. De úgy tűnik, ők sem képesek ezt az apró tényt megérteni, és csak azt hajtogatják, hogy nekik jogaik vannak. Vagy legalábbis jogokat akarnak.

Ha érdekel a video (a 12-es karika is elég), itt (is) megnézheted:

PETER COOK: EGY LÁB NEM ELÉG
(Holló színház előadásában)

Nagy Natália: Egy laza angol filmproducer irodájában vagyunk. A nagyhatalmú producer épp azzal van elfoglalva, hogy fogadja a filmszerepre jelentkezőket.

Szereplők:

Manager: Galla Miklós
Mr. Spiggott: Kovalik Balázs
Rendőr: Pethő Zsolt

M.: Hát akkor lássuk ki a következő jelentkező? Hmm… Mr. Spiggott… Mr. Spiggott, jöjjön be legyen szíves!
S.: Igen! (Mr. Spiggott bal lába helyén falábbal érkezik.)
S.: (énekel, táncikál): I’m singing in the rain, just singing in the rain, what a glorius feeling, I’m happy again…
M.: Talán, talán állapodjon meg, Mr. Spiggott! És kérem, foglaljon helyet! Tehát ön, Mr. Spiggott jelentkezik Tarzan szerepére.
S.: Igen!
M.: Mr. Spiggott, nem tudtam nem észrevenni szinte azonnal, hogy ön féllábú.
S.: Észrevette?
M.: Észrevettem, Mr. Spiggott. Ha valaki ilyen régen van a szakmában, mint én, ööö… szinte azonnal észreveszi az ilyesmit. Tehát, ha jól értem, akkor ön, Mr. Spiggott, a féllábú jelentkezik Tarzan szerepére, amit a hagyomány szerint általában kétlábú színművészekre szoktak kiosztani.
S.: Bizony!
M.: És ön pályázik erre a szerepre.
S.: Igen!
M.: Erre a szerepre, amelynek eljátszásánál minimum két láb az általános elvárás.
S.: Így van!
M.: Nos Mr. Spiggott, kell-e önnek részletesen ecsetelnem, hol szenved ön hiányt ahhoz, hogy megkapja a szerepet?
S.: (felháborodottan): Igen, kell!!!
R.: Állj! (Egy angol rendőr lép be.) Kedves közönségünk. Megszakítjuk műsorunkat, hogy bosszantsuk önöket.
M.: Kell-e különösen kihangsúlyoznom, hogy ön a lábai terén mutat fel némi fogyatékosságot?
S.: A lábaim terén?
M.: Igen ott. Bár meg kell vallanom, a jobb lába tetszik nekem. Szeretem a jobb lábát! De a balt sajnos, hmm… más fából faragták! A jobb lába nagyon megfelel a szerepre, rögtön ezt gondoltam, amikor bejött: “De jó ez a jobb láb a szerepre!” Semmi sincs a jobb lába ellen. Az a baj, hogy mellette sem!
S.: Arra gondol, hogy nem felelek meg?
M.: Igen, Mr. Spiggott, nem felel meg. Nem hiszem, hogy az angol közönség felkészült lenne egy féllábú Tarzan látványára.
S.: Értem.
M.: De ne csüggedjen! Egy teljesen láb nélküli embernél azért nagyobb esélye van, hogy megkapja a szerepet.
S.: Szóval mégis van esélyem?
M.: Nagyon jó esélye van. Ha a következő másfél évben egyetlen kétlábú színész sem jelentkezik, önnek nagyon jó esélye van, hogy megkapja ezt a főszerepet. Ha egy kétlábú sem jön, akkor ön, a féllábú, éppen az a típusú személy lesz, akivel majd megpróbálunk telefonon kapcsolatba kerülni.
S.: Nagyon köszönöm!
M.: Azt tanácsolom, menjen haza, és üljön otthon a telefon mellett remélve, hogy hátha felhívjuk. Sajnos e pillanatban nem tudok több konkrétumot mondani.
S.: Persze, ez természetes!
M.: De igyekezzen türelemmel várni.

Hajh, még jó hogy én tökéletes, elmés, reális és egészséges vagyok… csak az emberek szemében nem értem, mi ez a szánalom… ????????