Minap olvasom az Indexen, hogy a svéd miniszterelnök arra szólította fel kollégáit, hogy vegyenek részt az Európa szerte megrendezett meleg büszkeség napokon, az ún. Gay Pride-okon.

Nem, nem az SZDSZ került hatalomra Svédországban, hanem ezt a felhívást az éppen regnáló 41 éves konzervatív Fredrik Reinfeldt tette közzé. Azzal indokolta meg ezt a szokatlan kérést, hogy a miniszterelnököknek a tolerancia oldalán a helyük. A svéd homoszexuálisok olyan büszkék voltak az idén, hogy egy egész hétig tudtak örülni másságuknak.

Az még hagyján, hogy 1995 óta a svéd törvények elismerik az azonos nemű párok együttélését, de az már finoman szólva a pejkó másik oldala, hogy jövő évtől már a homoszexuálisok egyházi esküvőjét akarják bevezetni. Ha ez túl bizarrnak hangzik (szerintem bőven kimeríti az istenkáromlás fogalmát), de távolról sem lehetetlen, mert a szeretet nagy kalapja alatt a svéd lutheránus egyház lelkészei is beálltak a büszkék közé.

Ha pedig már ezek az elvetemültek Istent is beállították volna a büszke menetbe, hadd írjam le, csak úgy mellékesen, hátha érdekel valakit, hogy maga Isten mint gondol a homoszexualitásról. Csak 2 helyet hadd említsek a Bibliából, amit az evangélikusok (ez a lutheránus egyház másik elnevezése) elméletileg Isten szavának tartanak:

“Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az” Mózes 3. könyve 18,22. Ebből világos, hogy Isten előtt undorító a férfiak közötti szexuális kapcsolat.

“Azt állították magukról, hogy bölcsek, pedig ostobákká lettek, mikor a romolhatatlan Isten dicsõségét romlandó embernek, madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak hasonmásával cserélték fel. Ezért az Isten szívük kívánságainak következményeként kívánságaikban tisztátalanságra adta oda õket, hogy testüket egymás között megbecstelenítsék. Hiszen õk maguk cserélték fel az Isten igazságát hazugsággal. Õk maguk félték és szolgálták a teremtményt, tették félre a Teremtõt, aki áldott az örök korokig. Ámen. Ezért adta azután az Isten oda õket becstelen szenvedélyekre, nõik a természetes életmódot természetellenesre cserélték fel, hasonlóképpen a férfiak is elhagyták a nõvel való természetes élést és indulatuktól hajtva, egymás iránt gyulladtak lángra, férfiak férfiakon követtek el torz dolgokat és önmagukban kapták meg azt a bért, mely tévedésükért kijárt nekik.” Pál levele a rómaiakhoz 1,22-27

Pál megerősíti azt, hogy az azonos neműek közötti gerjedelem természetellenes, sőt torz dolog. Hallja meg ezt minden büszke homokos, aki odáig van meg vissza a másságával! Mint egy debil, akinek kilóg az orrából a matéria, és veri a mellét, mert büszke rá.

De az apostol feltárja ennek a förtelemnek az okát is, ti. hogy az emberek Istentől való elvadultságukban annyira elteltek a saját eszükkel, hogy Isten megengedte nekik (és mondja még valaki ezután, hogy Isten nem rendes!), hogy kiéljék a “kollégákon” szívük kívánságait, egymáson kövessenek el gyalázatot, hogy így vegyék el testükben önként a büntetést.