A vasárnapi népszavazás egyik témája az, hogy el kell-e törölni a felsőoktatási hozzájárulást, más szavakkal a tandíjat? Ez egy bagatell dolog ahhoz képest, hogy ti. érdemes-e egyáltalán megkérdezni a nép véleményét?

Ha valami nagyon fontos dologról van szó, akkor mindenképpen. Ha a nép képes felnőtt és felelős választ adni, akkor még inkább. Ne sértődj meg, de az átlag magyar szavazóképes/választópolgár egyrészt képtelen a saját jól felfogott érdeke szerint dönteni, másrészt ebből következően könnyen manipuláció áldozatává válik.

Vegyük pl. az “Egyetért-e ön azzal, hogy töröljük el a tandíjat?” – azaz: akarsz-e fizetni tandíjat? Persze, hogy egyetértek, töröljük el a tandíjat, mert akar a hátam tandíjat fizetni.

Ok, most fordítsuk meg a kérdést: “Egyetértesz-e azzal, hogy te fizesd xy felsőoktatásának költségeit?” – azaz akarod-e te finanszírozni xy egyetemi tanulmányait? Dehogy értek egyet, miért fizessem meg én valaki más felsőfokú tanulmányait?

Szóval az átlagember maga nem akar tandíjat fizetni, de más fizesse ki a saját tanulmányainak költségeit. Mert ha (nem) kell is a gólyáknak tandíjat fizetni, de a képzés nem ingyenes, hallgatónként kb. 1-1.2 millió forintba kerül évente (az orvosok képzése pedig ennél is többe). Ezt a pénzt pedig valakinek ki kell pengetnie: vagy az államnak (értsd: neked, mert állam bácsi a te adóforintjaidból állja xy felsőfokú tanulmányainak cechjét) vagy xy egyetemi hallgatónak.

A jelenlegi állapot szerint egy hallgató fizet évente ~120k HUF tandíjat, a fennmaradó részt (azt az 1 misit) pedig kipótolja az állam a te zsebedből. Nehéz is az állami támogatással vitába szállni, mert ugyan kinek a szülei képesek havi nettó 100k HUF-ot kipengetni tandíj címén, és egy másik 100k HUF-ot adni a csemetének kaja, kollégium, tankönyvek, buli és más fedezetére?

Szóval nagyon helyesnek tartom azt, ha az állam az én pénzemből finanszírozza a felsőoktatásban tanulókat (azért ne az összeset az én pénzemből, hagyjanak meg egy kicsit nekem is, hogy éhen halhassak belőle). De álljunk meg itt egy szóra. Olvastam valahol egy rektor (vagy dékán) döntéshez segítséget adó kiegészítését, hogy ti. vannak olyan egyetemi hallgatók is, akik az 5 évet 8-9 év alatt teljesítik. Namost ebben az esetben ezek az xy-ok tehetségük révén az 5 éves képésük 5-6 millió forintján felül még további 3-4 millió forintot is kivesznek a zsebemből, és ennek egyáltalán nem örülök.

Sűrűn hangoztatott érv, hogy a tandíj a szegények elől elzárja az egyetemet. Ez azonban kamu duma. Tandíj nélkül is sokba van az egyetemi létforma a hátországnak (=apádnak és anyádnak), úgyhogy ha valaki tényleg szegény, akkor sokkal inkább a gyerek havi apanázsa lehet a visszatartó erő. Jó hír azonban az, hogy tudtommal a leginkább rászoruló 15%-nak nem kell tandíjat fizetnie, úgyhogy kilőve a “szegények nem mehetnek egyetemre” c. kifogás. Szerencsére a legjobban tanuló 15%-nak sem kell tandíjat fizetnie, így is ösztönözve a “nem az iskolának tanulunk, hanem magunknak” elvre a tanuló ifjúságot.

De mire költik az egyetemek a tandíjat? Egy részét visszaforgatják az ösztöndíj rendszerbe (ld. tanulj, mert szó szerint megéri), másrészt korszerűsíthetik az iskola felszerelést, ami szintén nem utolsó szempont. Amikor én 1992-1996 között a felsőoktatás padjait koptattam nem volt még tandíj (csak a legutolsó évben 2k HUF), ill. még egy adalék info, hogy pl. 1995-ben kb. 16k HUF ösztöndíjat kaptam havonta, ami akkor nagyon korrekt pénz volt. A mai fejemmel pedig azt mondanám, bárcsak akkor lett volna hasonló tandíj rendszer, mert egyrészt a szüleim egyszerű fizikai munkások (akiket köztudottan mindig is túlfizettek), úgyhogy lett volna esélyem a szegény 15%-ra, de a tanulmányaim alapján a legjobb 15%-nak járó tandíjmentességre is.

Végül ha azt kérdezed, hogy neked mit tanácsolok a tandíj-kérdés ügyében, azt felelem: fizessen egy kevés hozzájárulást az a 100%-15%-15%=70%. Ezt azért is helyes gyakorlatnak tartom, mert mindenki tudja azt, hogy amiért nem kell fizetni, annak nincs értéke, ill. ha valamiért fizettem (még ha csak egy töredék összeget is), akkor azért el is várhatok. Ez utóbbira jó példa Zlibá*, aki olyan profi labor-tanár volt, hogy kb. így szólt egy fiatalabb társához: “…hadd kérdezzem én őket a diódákból, mert én azt tudom, te meg kérdezd a másik brigádot a tranzisztorból…” Íme Zlibá, ez a pedagógialig is nulla, felsőfokú képzésben résztvevő tanárnak alkalmatlan hulladék idióta, akinek ki tudja hány év után sincs fogalma a következő leckéről…

* Zoli bá, csak olyan gyorsan mondta a nevét, hogy egybe olvadt ez a két szó