Jó éve már annak, hogy bevezették a 300 Ft-os vizitdíjat. Sokan kongatták a vészharangokat, hogy a szegények inkább nem mennek el az orvoshoz, de nem igazán kapott fel a média olyan esetet, amikor valaki azért halt meg, mert nem futotta neki vizitdíjra. Az elején persze voltak nehézségek, pl. nem működött jól az automata, kicsit tovább tartott az adminisztráció, stb. Mára azonban az orvosok megszerették ezt a bevételi forrást, a betegek meg eszi-nem eszi alapon beletörődtek.

Jó hír, hogy nem kell vizitdíjat fizetni a gyerekek után, ill. a terhességgel összefüggő vizsgálatok esetén, ill. van egy felső határ: évente max. 20 * 300 = 6,000 Ft-t kell sarcként jattolni, a többit visszakapod.

Ezzel is hasonló a helyzet, mint a tandíjjal: fizesse az, aki igénybe veszi a szolgáltatást. Nekem az amerikai biztosító-modell szimpatikus, ahol felmérik az egészségi állapotodat, besorolnak egy kategóriába, és az annak megfelelő összeget fizeted. Ha egészségesen élsz, vigyázol magadra, akkor kevesebbet, ha meg önpusztító életet élsz (dagadt/alkoholista/pöfékelő/kokós vagy), akkor te fizeted meg az ostoba életed rizikóját. Másfelől, ha jobb ellátást akarsz, akkor nyilván többet fizetsz érte biztosításként. Én ezt tartom igazságosnak.

Természetesen a rászorulókon – akik nem képesek (eleget) fizetni – segíteni kell, de az alap ötlet mégis az: a betegek maguk fizessék meg az ellátásukat, és ne azoknak kelljen pl. egy bagós tüdÅ‘rák műtétjének (és utókezelésének!) az árát összedobni, akik már évek óta nem láttak orvost, mert egészségesek.

Egyébként itt is két érdek ütközik: az orvosoknak jól jön a vizitdíj, a kórházaknak meg a napidíj, míg a betegek természetesen nem akarnak “kétszer” fizetni, habár ez sem biztos. Én ugyan már nem is emlékszem, mikor jártam a háziorvosomnál (nem is kedvelem, úgyhogy valószínűleg át is jelentkezek egy másikhoz), de ha volt elrettentÅ‘ erÅ‘, akkor az az elcs**szett nap volt az, amíg az életem eluntam várakozás közben. Azt mondják, a trécselÅ‘ páciensek (akiknek egyébként semmi bajuk) elriasztására pont elég volt a vizitdíj. Mondom, én ugyan még nem fizettem ilyet, de számomra már megéri.

Azt a demagóg szöveget meg ne vegyétek be, hogy “kétszer” kéne fizetni az “ingyenes” egészségügyi ellátásért. A tandíjhoz hasonlóan az “ingyenes” orvosi ellátás is többe van, mint az a 300 Ft vizitdíj vagy a kórházi napidíj. Ezt úgy is fel lehet fogni, mint a prevenció eszközét: arra ösztönöz, hogy tegyél meg mindent, akkor nem leszel beteg, és akkor nem kell a 100-asokat pengetned. Az egész persze akkor lenne igazán szép, ha az én (=aki nem jár orvoshoz, kórházba) sarcom (=amit tÅ‘lem bevasalnak) ezzel arányosan kevesebb lenne. Szóval én nagyon várom az amerikai biztósító-modellt. Addig is futok rendszeresen, nagyon egészséges. Fuss hát te is!