2008.04.14.
Miért nem egyeztet Sólyom?
Gondolkoztam, hogy legyen-e egy “politika” című kategória is a blogomban, de inkább nem, a “hihhetetlen” úgyis elég jó ennek a post-nak. Ugyanis hihhetetlen az, hogy Sólyom ombudsman jelöltjei számolatlanul hullanak el a T. Ház előtt.
Az államfő megelégelhette a pofonokat, ezért magához kérette a frakcióvezetőket, és elmagyarázta, hogy miért nem egyeztet a pártokkal a jelöltjeiről, és hogy ez a jövőben is így lesz.
Én elhiszem neki, hogy szakmai szempontból kifogástalan jelölteket akar állítani, meg hogy neki nem kell egyeztetni. Csak az a bökkenő, hogy a parlamenti többség egyetértése nélkül ezt nem tudja megtenni. Tehát egyfelől ott vannak a szép elvek, másfelől meg a pártoknak való kiszolgáltatottsága.
Az államfőnek az egész országot kell képviselnie, és Sólyom ezt nagyon jól csinálja: legalábbis abban az értelemben, hogy ahogyan az MSZP fafejű módon erőltetette korábban Szili Katalin államfői jelölését (miközben az SZDSZ azt köztudottan ellenezte), és inkább vállalták a pofont, a nagy zakót, de mondhatnék akár beégést is; nos pont ezt a(z egészséges) kompromisszumra képtelen fafejűséget képviseli Sólyom is.
Külön szép az egészben, hogy ahogyan annak idején az MSZP-ben hőbörgött xy, hogy “nehogy má’ egy 5%-os párt döntse el, ki lesz az államfő” (pedig de, ill. nem egészen úgy), hasonlóképpen arcoskodik Sólyom: “nehogy má’ nekem egyeztetni kelljen“.
Lehet fogadni, hogy az eddig elbukott 8 jelöltje után hányat fognak még a parlamenti pártok a búsba elküldeni, ill. hány olyan
szakember lesz/maradt még, aki – Sólyom konszenzus (vagy ha jobban tetszik: együttműködés)képtelenségét látva – hajlandó lesz egy borítékolható megaláztatásnak kitenni magát?
“Az államfő szerint veszélyezteti az államszervezet működését, hogy háromszor indoklás nélkül utasították el jelöltjeit.” – írja az Index. Igen, valóban arcpirtíó, hogy a parlamenti pártok nem mondják, hogy xy azért nem jó, mert nem tud 10-ig sem számolni (azaz valószínűleg Sólyom valóban alkalmas jelölteket állított), hanem egyszerűen csak nem-nem-nem-….nem (azaz valószínűleg a pártok csak szimplán megleckéztetik az államfőt).
Nem kell politikai elemzőnek lenni a megoldáshoz, elég a józan ész is, ahogyan Lövétei István alkotmányjogász is rájött: “olyan jelölteket kell találni, amelyet minden fél el fog fogadni“.
