Már kezdtem aggódni, hogy egyetlen magyar spammert sem fogtam meg júniusban, de az ismert mondás szerint a türelem spammert terem.

Komolyan mondom, még a magyar spammerek sem lehetnek ilyen hülyék. Jön ez a Kontra György, és nem elég, hogy spamet küld, de még meg is magyarázza. Végül is abban igaza van, hogy a cím nyilvános adatbázisból származik, mert a több weboldalon is szerepel (mindenféle trükközés nélkül, hogy még a béna ungarise lúzer spammerek is gond nélkül begyűjthessék).

Az már kétséges, hogy a hivatkozott törvény szerint ez vajon legitim levél-e, én nem tennék rá sokat, ez ugyanis még csak nem is engedélykérő levél, hanem nyílt ajánlat (a levélben megjelenő image-et nem linkeltem ide), így számíthat az NHH fejcsóválására.

Az meg már csak a hab a tortán, hogy pár percen belül 4 példányban is elküldte (ugyanazt a spamet) a csapda email címre. Bár az első példányt is spamként azonosította a clapf, de egyúttal meg is tanulta, mert volt benne új info.

From: Kontra György <flexen2@freemail.hu>
To: <ez@most.mindegy>
Subject: Bemutatkozás

Az Ön e-mail címe valamely nyilvános, mindenki által elérhetõ adatbázisból származik. Ez az e-mail nem minõsül spamnek, hanem a 2001. évi CVIII. Törvény 14. §-ban elõírt "hozzájárulás" kérés az informáláshoz.
Amennyiben a továbbiakban nem kíván ilyen üzenetet kapni, kérjük, jelezze ezt egy válasz e-mailben. Ha levelünkkel zavartuk, elnézést kérünk.

A poén kedvéért írok neki egy levelet, hogy ezt bizony bebukta, és az NHH elé utalom egy seggberúgásra, kiváncsi vagyok, mit lép rá.

Ilyen melegben jól esik egy kis pancsolás. Bár az elején még nem szerette, de ma már kifejezetten élvezi Enikő a fürdést. Igazából a 2 kis alsó fogát akartuk lencsevégre kapni, mert olyan édesen vigyorgott fürdés közben, de aztán úgy alakult, hogy a fogát többet nem mutatta. Így aztán az alábbi képekkel kell beérnie az utókornak, amelyekhez igyekeztem 5.1-es feliratot keríteni:

“Ne szorítsd a kezemet!”

“Ne takard el a Napot!”

“Meddig feküdjek még itt mozdulatlanul, amíg kattintasz?”

Itt azt játszottuk, hogy a szivacsból kiszorítottam a vizet, amit Enikő hasára engedtem, és ez nagyon tetszett neki. Most persze jogosan kérdezheted, hogy akkor hogyan került a szivacs a gyerekre? Elárulom: copy-paste-tel. A fürdés ugyanis egy meglehetősen intim dolog, az ember nem pucérkodik idegenek előtt, még akkor sem, ha alig féléves. Nem szeretném, ha beteg bácsik és nénik Enikő meztelen képeire lihegnének, ezért a cenzúra.

“Add már ide a szivacsot!” + nagy kéz

Pár hete már annak, hogy a Steve Ballmer hazánkban járt, és sikerült egy 25 milliárd forintos bizniszt nyélbe ütnie a magyar kormánnyal, hogy a (felső)oktatásban legális (Microsoft) licencek legyenek. A törekvés magasztosságát csak az az apró szépséghiba rontja, hogy egy nagy halom Microsoft terméknek van ingyen elérhető (és legalább olyan jó) alternatívája, ami 0 (azaz nulla) HUF költséggel terhelné az államkasszát, azaz a mi zsebünket.

Lényeg a lényeg, hogy nem mindenki bírja ki egy bánatos blog eleresztésével, volt, aki a helyszínen közölte Ballmerrel, hogy adja vissza a 25 milliárd HUF-t, de azonnal. Hogy nyomatékot adjon a követelésnek, rögtön el is engedett 3 tojást, amelyek elkerülték Ballmert. Na nem a testőrök vagy a biztonságiak miatt, hanem mert a “Microsoft corruption” feliratot a fehér ingére pingáló “merénylő” nem volt egy mesterlövész, azaz valljuk be: elbénázta szegénykém.

Az Index (és még sokan mások) remixeket, videokat készítettek, amelyek közül álljon itt az én kedvencem, filmelőzetes jelleggel:

Az élet bizony küzdelem, sőt, mi több: harc. Olyan harc ez kérem, ahol a dzsungel törvényei uralkodnak, a nagy hal megeszi a kicsit, az erősebb kutya elveszi a csontot a gyengébbtől, vagy egyszerűen azt mondják az embernek a grundon, hogy einstand.

Tegye fel a kezét, akit meglep, hogy az üzleti életben is ilyen farkastörvények uralkodnak. Egy közelebbről meg nem nevezett vállalkozást bizony nem lepett meg, és a létért való küzdelemben úgy döntöttek, hogy csakis úgy lehet lépést tartani a versenytársakkal, ha a marketingköltségeket kicsit leszorítják, mondjuk úgy, hogy spammelnek. Amikor persze a hadd hulljon a férgese alapon az NHH elé kerül az ügy, akkor meg azzal védekeznek, hogy „a létért való küzdelem eszközeként” kellett. Az ember azt hinné, hogy ilyen nincs, de aztán rá kell döbbenjen, hogy mégis van.

Részlet az NHH határozatából:

A Hirdető 2008. május 30-án kelt levelében elismerte a kifogásolt e-mailek kéretlen küldését. A Hirdető tájékoztatta a Hivatalt, hogy „a létért való küzdelem eszközeként” élt a hirdetés ezen formájával, amelyről nem tudta, hogy a címzettek hozzájárulása nélkül tilos, de az eljárás kapcsán tájékozódott a vonatkozó jogszabályokról, és a jövőben nem kíván újabb kéretlen elektronikus hirdetéseket küldeni.

The 2008 Underhanded C Contest címmel jelent meg egy programozási verseny felhívása. A feladat egyszerű: egy olyan rövid programot írni C-nyelven, amely egyszerű, könnyen olvasható és szemlátomást ártatlan, azonban valami rossz dolgot is tesz – szándékosan.

Legyen adott az alábbi kép, amiből ki kell olvasni egy téglalap alakú blokkot, azonban ezt úgy tegye, hogy az eredmény egy módosított image legyen, mondjuk így:

A verseny kiírói a minél rövidebb kódot preferálják. Egy 200 sor feletti kód aligha fog nyerni, és szerintük 300 sorban már egy közepes méretű kamiont is el lehet rejteni. Az is rossz pont, ha szokatlan lépést tesz a programozó a kódban, ami ordít, hogy itt van a kutya (izé, bug) elásva. Végül a szervezők értékelik a stílust és a humort, amelyek plusz pontokat érnek.

A Slashdot egyik fórumán rögtön az első hozzászólásban meg is jegyezték, hogy van már ilyen program: Microsoft Windows tetszőleges verzió. Egy másik hozzászólásban pedig a Debian OpenSSL csomagját említették.

Régen írtam a nagy lányomról, aki azóta már egy csomó új feature-t is tud. Az egyik a gügyögés. Nagyon szépen ejti a következő (baba)szavakat: “gúááá”, “ííííí”, “hábu”, “hej”, “hé”, meg ilyesmik.

Egy új feature az alsó 2 fog, amivel olyan jóízűeket tud harapni. Apuba és anyuba. Kedvenc játéka, hogy 2 kezével elkapja egy-egy ujjamat, aztán egy harmadikat izomból húzza a szájába, és elkezdi rágcsálni.

Apaként azonban arra vagyok a legbüszkébb, hogy a gyerek az én vállamon szeret a legjobban szundítani. Na meg arra, hogy amikor sétálunk, és a gyerekkel bezsebeljük az elismerő pillantásokat és felkiáltásokat, mint pl. “odanézz!”

A gyerek egyébként szépen nő, és erődödik. De kész szerencse, hogy azért még így is én vagyok az erősebb, különben aligha tudnám egyedül átöltöztetni.

Végül pedig pár kép Enikőről:

Apu bemutatja: így nézett Enikő az anyjára.

Komolyra fordult a harc a lepkével.

Enikő legyőzi a lepkét.

Enikő Malackás ruciban + bóbita a buksin.