Lehet, hogy te is eltűnődtél már az élet értelmén, meg hogy miért nem vagy még mindig kőgazdag*? Kész szerencse, hogy moneymagus – igen, csak így egyszerűen, kb. mint zsugabubus – küldött egy levelet, amiben benne van a tuti módszer: “az automatizált jövedelemszerzési mód, amely az általam megismert sokszáz közül a legkomolyabbnak bizonyult.”

Na, ez már valami, nem hiába vártam erre harmincmittoménmennyimár évet. Az a titok, hogy ki kell használni “az Internetben rejlő hatalmas üzleti potenciált“, és egyre nagyobb részt kell megszerezni az “amúgy is robbanásszerűen növekvő piacból.”

Sok konkrétum azért nincs a Radvánszky Róbert – legalábbi így mutatkozott be az emailben – ajánlotta weboldalon, ha csak nem az, hogy az a lényeg, hogy valami olyat kell kínálni az embereknek, amire szükségük van, csak olcsóbban, hogy tőlük vegyék meg. (Nahát!) Annál inkább tele van a szájt rizsával (=amikor mozog a szád, és hangokat adsz ki, de mégsem mondasz semmit).

És ha eddig még nem szólalt volna meg a piramis-játék feliratú vészcsengőd, akkor megnézheted pár lúzer bárgyú képét is, némi testimony-val egybekötve.

Solti Csaba pl. annak örül, hogy az Internet lehetővé tette neki, “hogy olyan pénzeket kereshessek meg, amiért nem én dolgozom“. Meg méltatlankodik egy kicsit immár kőgazdagon, hogy “Most, vállalkozóként, a hagyományos vállalkozói életben is egy elvégzett munka után legfeljebb egyszer fizetnek…“. Hát kérem, ez egy ilyen kutyavilág.

Szép arcú Nagy Andrea pedig nevéhez mérten nagy reményekkel csatlakozott ehhez az otthon végezhető munkához, és már pénzt is keres vele. Szerinte azért is ez az év bombaüzlete, mert “szinte korlátlan jövedelem potenciállal, pénzkereséssel dolgozhatunk otthonról“.

Ha pedig még mindig nem riasztott be a kamu-szirénád, akkor a végén lelövik a poént: “egy egész csapat -így személyesen én is- érdekelt abban, hogy Ön minél teljesebb információk birtokába kerüljön, minél jobban el tudjon indulni és minél többet keressen.” Mert ugyan mégis mi lehet ez, ahol otthon lehet dolgozni, nem kell érteni semmihez, nem kell hozzá tőke, és egy halom ember (a piramisban feletted) szorít neked, hogy keress egy nagy halom lóvét?

A FAQ (az ő terminológiájukban: “kifogások”) oldalon írják is, hogy iiiigen, sokszor összetévesztik őket a(az egyébként több civilizált országban tiltott) piramisjátékkal, pedig ez nem az, hanem “hálózati értékesítés.”

Emlékszik még valaki az Amway-re? Engem is megpróbáltak beszervezni vagy 15 évvel ezelőtt, és áldom az eget, hogy nem tudtak bepalizniszervezni. Az Amway ugyanis a tipikus piramisjáték mintája. Beszervez téged X, akit pedig Z szervezett be. Te, mint az ökör elkezdesz házalni a méregdrága vacakokkal, és eladsz havi 200k HUF értékben bóvlit. Namost a bóvli ára úgy jön ki, hogy bóvliköltség + royalty. Nem tudod, mi az a royalty? Ez az a plusz pénz, amit a vásárlóid kicsengetnek, de amit nem te kapsz meg, hanem az a piramisban fölötted levők zsebébe jut. Aki beszervezett téged (X), aki őt beszervezte (Z), meg aki őt is… Így kb. érthető, hogy miért került minden irtózatos összegbe.

Annak a cáfolatára a byte-okat is kár pazarolni, hogy az Internet a végtelen terülj, terülj asztalkám lenne, ahol a sok semmihez sem értő mihaszna jól megszedheti magát. Most azonban méltatlankodjunk egy kicsit az “olyan pénzek megkeresésén, amiért nem én dolgozom” vállalkozói hozzáálláson.

Végül hadd mutassam meg a “Shame of Hall”-t. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy miféle biznisz az, ahol spamben kell a lúzereket begyűjteni…

*: Ha az olvasó mégis kőgazdag, akkor vegye fontolóra e szerény anti-spam blog támogatását forint, US dollár, Euro, akármiben.