Az Indexen jelent meg Bodoky Tamás írása, amelyet jól megkommentelt több a témához konyító, és – ahogy az lenni szokott – kevésbé tájékozott ember, akik ennek ellenére határozott véleménnyel rendelkeznek*. A hozzászólásokból csak néhány ordító sötétet hadd mazsolázzak ki lentebb.

*: azaz bődületes hülyeségeket hordanak össze, de legalább nagy arccal

Van, aki úgy véli, hogy a spam problémára a fehér lista a megoldás (=csak a címlistádon szereplőktől fogadsz el levelet). Ezzel csak az a probléma, hogy egyetlen üzleti felhasználó sem engedheti meg magának ezt a luxust.

Egy másik kommentelő a Gmail-t preferálja spam ellen. Ez otthoni levelek esetén elfogadható, de nincs az az épeszű vállalkozás, aki az üzleti kommunikációját egy megbízhatatlan (értsd: semmiféle garanciát nem vállaló) harmadik félre bízná.

A spam probléma kapcsán az nem világos több észt osztó partizánnak sem, hogy ha a levelek 90%-a spam (ma kb. ekkorára becsülik az arányát), akkor egy cégnek, ISP-nek, stb. 9x nagyobb kapacitást kell beállítania, és ami nem jutott a kommentelők eszébe: 9x több levelet kell archiválnia, ami 9x annyi diszk, szalag, stb. ami szintén pénz.

Valaki szóba hozta egy 2M-s bérelt vonal árát (amit eltömíthet a spam). Erre valaki megmondta a tutit, hogy kössön be 3 adsl-t. Csak abba nem gondolt bele, hogy hiába van 3 adsl-ed, ha a távközlési oldal száll el (ami mind a 3 adsl esetén ugyanaz az egy). A bérelt vonal rendelkezésre állása klasszisokkal jobb egy mezei adsl-nél, és ennek megfelelően drágább is.

A napi 3 levelet kapó kommentelők a DEL gombot preferálják, ami ekkora volumenben teljesen jó. Csak ők még biztos nem szembesültek azzal, hogy 200 spam között elbújt 3 hasznos levél. Valóban jó móka megtalálni, ill. nem kitörölni a szeméttel együtt.

Egy dave nevű azt írja, hogy egy 20 fős cégnél csak kb. 3 email címet kell a céges szerveren tartani, és pl. a titkárnőét azt pont nem. Nyilván dave-et még a dotkom időkben (~2000) seggbe rúgták ezért a nem túl eredeti outsourcing ötletért.

Meridian74 szerint meg azért jó a spam, mert a rendszergazda különben semmit sem csinálna, és ellustulna. Ekkora hülyeség hallatán már szinte fizikai fájdalmat érzek…

De a 85. komment táján valaki nagyon megtalálta a választ: csináljunk egy globális listát, amire fel lehet írni telefonszámot, email címet, stb. olyan emberek adatait, akik _nem_ kívánnak reklámot, spamet kapni. Ha pedig ezután valaki mégis megszórja Å‘ket (is) spammel, akkor azt nagyon megbüntetni. Hohó! Hogyan működne ez? Csináljunk egy nagy txt fájlt egy nagy halom működÅ‘ email címmel, majd adjuk oda a spammereknek, különben hogyan tudják a tiltott címeket kiszűrni a Molnár Zsolt féle férgek ‘tuti’ adatbázisából? Ezzel – bár jól hangzik – az a baj, hogy a spammerek egy (nagy) részét nem tudja felderíteni az NHH.

Bodoky cikkében szerepel egy közelebbrÅ‘l meg nem nevezett mobilszolgáltató – mondjuk ki bátran: a Vodafone – aki simán a képedbe röhög, és még az NHH felé is megtagadja a spammerei adatainak átadását.

De mostmár tényleg a cikkrÅ‘l egy pár szó. Mindig is biztos voltam benne, hogy használ a nyilvánosság ereje, és lám, a cikk megerÅ‘sített ebben. Történt az, hogy állítólag a Spam Wiki Pellengérére került vállalkozó elesett egy állami megrendeléstÅ‘l. Bravó Spam Wiki! Ez annyira fellelkesített, hogy baloldalt leszedem a tavalyi két konferencia bannerét, és csinálok egy saját kis házi pellengért, amellett, hogy a ‘nagy’ Pellengérre is elküldöm az incidenseket. Rózsahegyi Márk akciója feltétlen szerepelni fog rajta.

Ez annál is inkább szükséges, mert a cikk szerint az NHH tehetetlen a spammerek felkutatásában. Meg tudom erősíteni, hogy már nagyon régen kaptam visszajelzést tőlük, hogy akárcsak figyelmeztették volna a spammert.

A Spam Wiki egyik szerkesztÅ‘jét, Karaka nevű illetÅ‘t, megfenyegették. Ez olyannyira reális dolog a spammerek részérÅ‘l, hogy pl. Rózsahegyi Márk bírósági keresetet nyújtott be ellenem – pedig Å‘ a spammer, nem én. De ez már egy másik blog lesz.