Alig létezik olyan spammer, aki ne árulna céglistákat. Ilyen a XIII. kerület Petneházy 50-52. alatti CID Cég-Info Kft is. Fel is hívtam hát őket, hadd ismerkedjünk jobban össze. Egy női hang vette fel, akit nevezzünk most Gizikének.

Mondom neki, hogy ki vagyok, és hogy Szabó Józseffel szeretnék beszélni, aki a spammer kompánia ügyvezetője. Első kérdés: miért? Hivatkozom a spamben említett CD-kre, a kedvezményre (mégiscsak válság van, szóval minden forint számít). Rendben, Gizike elslattyog, hallom a telefonban a lépteit, majd rövid idő múlva vissza: “Nem tudom adni, és ma már nem is lesz”. Felhívom akkor a mobilján. Sajnos azonban Gizike “nem tud” mobil számot adni. Amikor megjegyzem, hogy biztos nem azért, mert nincs neki mobilja, akkor megint a kérdés: “De hát mi a baj?”. Nincs baj, nyugtatom meg, majd közlöm vele, hogy akkor majd beszélek vele héftőn.

“De mi a probléma? Miért akar vele beszélni?” Éreztem a hangján, hogy nem örülnek annak, hogy én személyesen magával az ügyvezetővel akarok beszélni. Biztos sokan hívták már őket a kéretlen levelük miatt… Végül annyiban maradtunk, hogy keres valakit, aki ez ügyben illetékes (megint léptek hallatszanak. Gizike átment egy másik asztalhoz, majd vissza). Most az az ember sincs ott, aki illetékes, de 2 óra múlva visszahívnak.

A telefonbeszélgetés aztán létrejött, és kiderült, hogy a cégek listája az APEH ill. a KSH által kiszivárogtatott, tehát nyilvánossá tett adatbázisából áll elő, tehát amúgy bárki ingyen hozzáférhet, ha képes azt kigyűjteni. A CD-n ugyanazok az adatok vannak, amit Zarka Zoltán is árul: név, cím + elérhetőség.

Rákérdeztem, hogy melyiket érdemes megvenni? Stolcz Tamás azt mondta, hogy leginkább a top (=évi 50M HUF fölötti árbevétel) cégeket keresik, de pl. a mikrovállalkozásokat nem annyira. A “mire lehet használni?” kérdésre pedig az volt a válasz, hogy el lehet rá küldeni a saját vállalkozás marketing anyagait, akcióit. De megnyugtatott, hogy ez amúgy törvényes dolog, hiába szokott az lenni, hogy páran mindig morognak a címzettek közül. Hát ez van, ha az ember fűnek-fának küldi a reklámjait: utálják a címzettek.

Végül már csak egy kérdés maradt: hogyan állították össze azt a címlistát, amire ők küldték a reklámot? Nem fogod kitalálni: ugyanerre a címlistára…

Az persze csak hab a tortán, hogy annak az info@ címnek a domaine, amire a spamet kaptam, nem köthető vállalkozáshoz, tehát a “legálisan” begyűjtött email címek mellett az Internetről összevadászott email címeket is tartalmaz. Ami viszont a spammerek szokásos munkamódszere.

Nem tudom, hogy a KSH publikálta cégadatbázis konkrétan hány rekordot tartalmaz, de nem lennék meglepődve, ha az is fel lenne turbózva Internetről lopott email címekkel. Hiszen a több rekordot több pénzért lehet a lúzerekre rásózni.

A fentebb említett Zarka Zoltán esete pedig szép példája annak, hogyan éledt újra egy régi pilótajáték. Jó 20 éve apróhirdetéseket adtak fel a csalók, amelyben munkát ajánlanak némi aprópénz ellenében. Az aprópénz kipengetése után pedig elmondják, hogy ők hogyan csinálják a bizniszt, amit neked is csinálnod kell. Így aztán te is kérhetsz másoktól némi aprópénzt munkával kecsegtetéssel.

Az Internet mindennapjaink részéve válásával már nem postai leveleket kell címezni meg apróhirdetést feladni, hanem cégadatbázist lehet árulni. Még mielőtt azonban rohannál megvenni az n+1. céges adatbázist, gondold át, hány olyan marha lehet, akinél még mindig el lehet sütni ezt a poént, _és_ még nincs céges adatbázisa…