A napokban láttam egy ígéretes (vagy legalábbis annak látszó) terméket, amiből több modell is (kicsi, közepes, nagyobb és még nagyobb) létezik.

Mivel a hazai disztribútor honlapján csak a legkisebb modell árai voltak kitéve, ezért beléptem az online ügyfélszolgálat menü alatt a livezilla-ra. Dőlt betűkkel a livezilla ablakban történ dolgok, sima betűtípussal a saját kommentjeim.

A rendszer indul. [Wed 06 Apr 2011 02:40:17 PM CET]
Munkatársunk hamarosan csatlakozik, szíves türelémét kérjük!
Csatlakozás folyamatban, türelmét kérjük. Ha nem szeretne várni, üzenetét itt írhatja meg: Hagyjon üzenetet. Köszönjük!
Átirányítjuk Önt egy másik kollégánkhoz, türelmét kérjük!
Munkatársunk hamarosan csatlakozik, szíves türelémét kérjük!
****** **** belépett a szobába.

****** **** 02:42:30 PM
Üdvözlöm, ****** **** vagyok. Miben segíthetek Önnek?

Én 02:42:36 PM
Udvozlom! Az M-sorozat termekeinek az ara erdekel.

****** **** 02:43:58 PM
Pontosan melyik termék érdekelné, az M200, M500 vagy az M1000?

Én 02:44:32 PM
mind a harom modelle, ill. meg az M3000-e is, ha forgalmazzak itthon.

****** **** 02:48:47 PM
Az M3000-es modellt sajnis még nem forgalmazzuk itthon. De meg tudná adni esetleg, hogy milyen projekthez kéne a termék?

Azért itt már gondolkodni kellett egy kicsit… Amúgy meg mi közük a projektemhez? Talán a projekt befolyásolja az árat?

Én 02:51:26 PM
egy hamarosan indulo domainhez kellene valamilyen email biztonsagi megoldas. Es ennek a tervezesehez nezek szet a piacon, hogy milyen megoldasok vannak. Ezert erdekel az egyes modellek ara.

****** **** 02:54:08 PM
Az M200-as termékünk például hazai viszonylatban egy néhány ezres vállalat igényeit is ki tudja szolgálni. Ennek a készüléknek az alapára 639 ezer forint, és erre köthető egy 1 vagy 3 évre szóló előfizetés

Én 02:55:44 PM
ebben benne van az 1-3 eves elofizetes vagy azt kulon kell megvenni?

****** **** 02:57:01 PM
külön kell előfizetni, az 1 éves 160 ezer, a 3 éves pedig 385 ezer Ft

Én 02:57:46 PM
koszonom. Mi a helyzet az M500-as ill. M1000-es modellekkel?

****** **** 03:01:36 PM
az M500-as óránként 300 ezer levél szűrésére is képes, az M1000-es pedig 650 ezer levél szűrésére óránként

Ez most direkt fáraszt, amikor már az elején leírtam, hogy az árak érdekelnek?

Én 03:02:30 PM
Ertem, azonban en az arara lennek kivancsi.

****** **** 03:09:57 PM
Az M500-as 839 000 FT-ba, az M1000-es pedig 1 599 000 Ft-ba kerül. De kollégáim nagyon szívesen segítenek Önnek a megfelelő termék kiválasztásában. Elmondják a termékek közötti különbségeket, mert az ár ebből a szempontból nem nyújt reális képet a készülékek közti különbségről.

Kössz, de szeretek magam választani, viszont nem szeretem a terelést.

Én 03:11:00 PM
koszonom. Az elofizetes osszege ezeknel is szinten 160 ezer ill. 385 ezer Ft? Ill. ezek netto vagy brutto arak?

****** **** 03:13:34 PM
nem, természetesen ezek arányosan kicsit többe kerülnek. és ezek nettó árak

Én 03:14:34 PM
es mennyi az az “aranyosan kicsit tobb”?

****** **** 03:23:17 PM
Azt tudnám javasolni, hogy ha valamelyik termékünk érdekli, akkor kérjen róla saját árajánlatot a http://neta*q.hu/Arak honlapon keresztül, vagy egyeztesen valamelyik kollégámmal, aki tényleg nagyon szívesen segít kiválasztani a megfelelő készüléket.

Na itt biztos át kellett menni a másik szobába, de az is lehet, hogy a kisasszonka 1 ujjal gépelt… Btw. pont azért léptem be az online ügyfélszolgálatra, mert árajánlatot akartam kérni. Ha ez a nő képtelen megadni, amit tudni akarok, miért fáraszt 40 perce, és miért nem mondja meg az elején, hogy inkompetens?

Én 03:25:55 PM
Koszonom a valaszat, kedves Eva. De gondolja, hogy akkor nem kerul fel oramba, mig 4 szamot megtudok?Nem tudom, mire fel ez a titkolozas, de Valamiert ugy tunik, onok egyszeruen nem akarnak egyenes kerdesekre egyenesen valaszolni. De ha tevedek, akkor kerem, javitson ki batran.

Ha pedig on elott is ismeretlenek ezek az informaciok, es azert tart 8 percig, mig 1 kerdesre valaszol, mert mindig at kell szaladnia a szomszed szobaba a valaszert, akkor ezt kozolhette volna mar az elejen is

Tehat kepes/hajlando elarulni az M500-as es M1000-es modellek 1 ill. 3 eves elofizetes arait?

Rendszer 03:28:54 PM
****** **** belépett a szobába.

WTF? Tán elment közben?

Én 03:36:52 PM
Ha lehetseges, akkor meg mindig erdekelne az M500 ill. M1000 modellek 1 ill. 3 eves elofizetesenek az ara…

****** **** 03:37:22 PM
Elnézést, de nem szoktunk csak úgy árakat kiadni, hanem először felmérjük, hogy kinek melyik termékre van szüksége, ismertetjük a készülékek paramétereit, és ez alapján tudunk ajánlani megfelelő modellt. Nem szeretünk csak úgy árakkal dobálózni, mert az nem tükrözi a készülékek tudását, és így nem nyújt reális képet. Ahogy korábban írtam, honlapunkon azonban van egy árajánlatkérő lap, amit kitöltve leadhatja igényeit és mi konkrét árakat tudunk adni.

Ez vajon tényleg ennyire debil, vagy segítettek neki a háttérben? Esetleg vindoze fut a fejében, ami okosabbnak hiszi magát a júzernél?

Én 03:39:58 PM
Koszonom, ki fogom tolteni, remelem, ott egyuttmukodobbek lesznek. Ami pedig a felmerest illeti, azt en dontom el, hogy mire van szuksegem, es azt is en dontom el, hogy minek akarom tudni az arat. Banto ez a lerazo szoveg… Vegul is, ez is ad informaciot errol a cegrol. Minden jot!

Szóval már az is furcsa, hogy egy cég nem írja ki a weboldalára, hogy mennyibe kerül az x terméke, de finoman szólva bántó, hogy egy értelmileg visszamaradott és/vagy információkkal el nem látott embert ültetnek az ügyfélszolgálatra. De az igazán arcpirító az, hogy mindössze 4 számot akartam megtudni, és ez 40 percbe telt.

Egy fórumban konkrétan rákérdeztem, hogy mennyi az annyi, és ígéretet is kaptam rá, hogy elküldik [emailben], viszont úgy tűnik, 48 óra sem elég egy pdf/xls/akármi elküldéséhez. Nagyon komoly…

Elméleteket lehet persze gyártani, hogy miért ez a titkolózás az árakról, de valószínűleg ezek bármelyike is csak rontana ezen a már meglehetősen negatív első benyomáson…

Történt az, hogy Enikőről (meg a többi gyerekről is persze) a tatabányai Fókusz Fotó karácsonyi képeket készített a bölcsödében.

Viszont szerettük volna a képeket digitális keretbe feltölteni. Semmi gond, hiszen a képeket digitális fényképezőgéppel készítette a fotós, ill. már a képek darabszámát rögzítő íven is jeleztem, hogy igényt tartok a jpg file-okra.

Azonban amikor felhívtuk a fotós cég “főnökségét”, egy Vörös Vera nevű nőt, akkor közölte, hogy nem lehet, mert a “negatívokat” nem adhatja át. Érted? Egy jpeg file, mint “negatív”. Mert mégha a memóriakártyát kértük volna… A feleségem felajánlotta, hogy fizetünk a fájlokért (nem kívántuk ingyen), amire ő bedobott egy baráti 64.000 (=hatvannégyezer) forintos árat – képenként.

Ez 5 képpel felszorozva egy kicsit több, mint amennyit rá tudunk szánni, úgyhogy elhatároztam, hogy én is beszélek vele. Valószínűleg a főnökasszonykát már többen is kereshették hasonló kéréssel, mert eléggé ordítozva hajtogatta, hogy miért nem szabad megszegni a szakma (majd) 100 éves szabályát.

Azt ő is elismerte, hogy az ég világon semmi kár nem érné őt, hiszen az előhívott képeket már mind kifizettük, viszont bedobta az erkölcsi kár fogalmát. Ezt nem igazán értettem, és előadott valami körmönfont mesét egy gonosz családról, akik kisírták maguknak a jpeg file-okat, viszont elmondták másoknak, akik szintén jelentkeztek a digitális verziókért.

Ha te sem érted már, az nem a véletlen műve, ugyanis józan ésszel aligha látszik, hogy a képek kifizetése után miféle kár érhetné őket, ha elküldenek 1 db emailt. Biztosan nagyon megterhelő.

És tudod mekkora az arca a furcsa üzleti etikájú Vörös Vera főnökasszonynak? Ekkora, íme:

Amikor megemlítettem neki, hogy bánatos lettem a rossz hírek hallatán, és blogot írni készülök, akkor próbálta beadni, hogy az óvodák vezetői kifejezetten pártolják a fotós szakmának ezt a nonszensz 30 éves szabályát. Amit mellesleg Vörös Vera, amikor még ipari tanonc volt, már az akkori mesterétől tanult el. Mondom, 30 évvel ezelőtt ez akár reális is lehetett, de ma, a digitális korszakban aligha éri veszteség (és ezt ő is készséggel elismerte – ordítva), ha átad a fizető kuncsaftnak egy kép másolatot digitális formában (ti. JPG).

De én inkább arra gyanakszom, hogy a Fókusz Fotó nem halad a korral, vagy csak simán csak egy újabb bőrt akartak lehúzni rólunk. Egy biztos: a bölcsőde vezetőjének megemlítem az affért, és kérni fogom, hogy a jövőben válasszanak egy az erkölcsi (kár) kérdéseiben egy kissé reálisabban gondolkodó fotós csapatot. Csak ne a tatabányai Fókusz Fotót…

Ja, és hogy miért nagy az arca Vörös asszonyságnak? Azért, mert közölte, hogy ha nem tetszik az ő hozzáállásuk, akkor majd a következő alkalommal majd minden gyereket fotóznak, kivéve Enikőt. Én pedig inkább azt gondolom, hogy van annyi fotós, hogy hátha akad közöttük egy hajszállal értelmesebb, mint Vörös Vera. Ami, lássuk be, nem túl nagy kihívás…

Tegnap ez is megvolt. Véget ért az MSZP 8 éves töketlenkedése. Pedig jól indult, csak menet közben elk*rták. Na mindegy.

Jó hír, hogy a Seres Mária gründolta Civil Mozgalom nem jutott be a parlamentbe, és a 0.9%-os eredményük állami apanázsra sem jogosítja fel őket. Azaz az én adómból nem pénzelik ezt a spammer brigádot. Szóval az MSZP-nek veszítenie kellett, mert azt a kölyökképű Mesterházy sem gondolta komolyan, hogy őt nem a balhét elvinni, vagy a nagy zakót felvenni dobták be miniszterelnök-jelöltnek.

A Fidesz már az első fordulóban nyert, és 2 hét múlva az is kiderül, hogy meg lesz-e a 2/3-os többsége. Kicsit olyan felemás érzés ez, mint amikor az anyós totálkárosra töri a Porschét. Ha megszerzi, az sem jó, de ha nem, (lehet, hogy) az sem. Mert kb. olyan (csoda)(el)várások vannak Viktorral szemben, mint tavaly Obamával.

Tekintve, hogy Orbánnak milyen beteg a viszonya a hatalommal, hogy neki a nép csak addig kell, amíg a hatalomba segíti, arról nem is beszélve, hogy a programja (ami valójában nincs) demagóg ostobaság, ami ugyan jó az egyszeri, primitív, 15. havi juttatását féltő választónak, szóval mindezeket számba véve, remélem, hogy nem lesz neki 2/3-os többsége.

Az OVB meghosszabbított kampánycsendje az este 19:00 helyett másap ~01:15-ig elhúzódó szavazással meg külön jópofa. Süveges Gegőről is készült egy Hitler paródia, íme:

A HNS Facebook to share your data with “pre-approved” third-party sites? című cikke szerint a Facebook arra készül, hogy megváltoztassa az adatvédelmi nyilatkozatát.

Arról van szó, hogy a Facebook felhasználók nevét, a barátaik nevét, profil képeit, nemét, kapcsolatait, ill. bármilyen adatot, ami az “Everyone privacy setting” alatt elérhető harmadik fél weboldalaival megosztja.

Az a terv, hogy a felhasználók leiratkozhatnak (opt-out) erről a funkcióról. A Facebook felhasználók sokasága fejezte ki negatív véleményét, és szerintük fordítva (opt-in) kellene lennie, azaz aki részt akar venni ebben, az jelentkezzen rá.

A Facebook szerint a funkció arra (lesz) jó, hogy a felhasználók még többféle módon kapcsolódhassanak a barátaikhoz, még a Facebook-on kívül is.

A HNS szerint a Facebook és más közösségi site-ok (gondolhatunk most pl. az iwiw-re is) nem azzal az elsődleges céllal jöttek létre, hogy kapcsolatba léphess a barátaiddal, hanem hogy annyi pénzt keressenek velük a tulajdonosaik, amennyit csak lehet. Ezen a ponton lép be a felhasználók adatainak megosztása az egyenletbe, mert a felhasználók így fizetnek az ingyenes szolgáltatásért.

Érdekes az is, hogy a Facebook szerint ők jó arcok, mert előre szóltak, bezzeg más site-ok a felhasználók értesítése nélkül lépnek meg hasonló adatvédelmi módosításokat. Ez alighanem igaz is lehet, ennek ellenére a múlt héten leiratkoztam a Facebook-ról és a LinkedIn-ről, az iwiw-ről meg folyamatban van.

Ennek elsősorban nem adatvédelmi oka volt, hanem egyszerűen az, hogy az ember belefullad a közösségi site-ok dömpingjébe, és finoman szólva kezelhetetlen feladat mindenhol nyomon követni az ismerősöket, 100 helyen megosztani életünk fontos dolgait a barátokkal, ismerősökkel.

Így marad ez a blog, ahol én határozom meg a privacy policy-t, és én döntöm el, hogy kivel mit osztok meg.

A franciák mostanában játszottak VB-selejtezőt az írekkel. Ki más is vezethette volna a kékben virító gall kakasokat, mint a Gilette pengék labdazsonglőre: Thierry Henry. Szoros volt a meccs, és a vége felé egy nem várt elem segítségével rúgtak gólt a franciák – és jutottak ki Dél-Afrikába 2-1-es összesítéssel. Henry ugyanis nem bírta megfelelően lekezelni a labdát, és mielőtt az kipattant volna az alapvonalon túlra, kézzel kezelte le, majd beadta középre, ahol éppen jókor jött egy másik francia, aki kb. 1 méterről nem hibázott.

Az írek persze rohantak a bíróhoz, hogy itt kezezés történt, de – life is life: ilyen az élet – minden ment tovább. Szomorú nap az írek számára, akik máris a fanszia termékek bojkottján gondolkoznak, de még érdekesebbek az eset utáni nyilatkozatok.

Ne is irritáljuk magunkat Sarkozy véleményével, hogy megérdemelten nyertek, mert jobbak voltak. Dávid Ibolya óta tudjuk, hogy a politikusok nem értenek a focihoz. Az egyetlen normális francia nyilatkozatot egy 32 éves férfi tette:

“Természetesen zavarban vagyok amiatt, ahogyan nyertünk, és rendkívül sajnálom az íreket, akik abszolút megérdemlik, hogy Dél-Afrikában legyenek.”

Az “isteni” Henry, miután a gólt kamerák tömkelege vette zoom-olva, nem tagadhatta le a szabálytalanságot, és azt mondta: “a leg-”fair”-ebb megoldás az lenne, ha újrajátszanánk a meccset”. Érted? A csaló nem csak tudja, de meg is mondja, hogy mi lenne a legsportszerűbb.

Megtörtént, ami megtörtént, abban igaza van a csalónak, hogy a jelen körülmények között valóban az lenne a legsportszerűbb (már a szó is taszító, hogy egy csaló használta előttem), ha újra játszanák a meccset. A FIFA azonban úgy tett, mintha semmi különös nem történt volna, nem lesz új meccs.

Egy kommentelő szerint a pénz az oka, hogy a FIFA-t nem hatotta meg az írek bánata. A franciák nagy foci ország, sok pénzzel, az írek kicsik, kevés pénzzel. Bárcsak meg tudnám ezt az állítást cáfolni, de sajna nem megy. Azonban ebben az esetben, pénz ide, pénz oda, a FIFA lehet, hogy a kisebbik rosszat választotta. Tegyük fel, hogy lesz egy új meccs, nyilván ott lesz a csaló Henry, aki biztos megígéri, hogy ha a 16-oson belülre kerül, hátra teszi mindkét kezét. De vajon hihetnénk még neki? Én semmiképpen.

Annál is inkább nem, mert ez a csaló Henry azt mondta, hogy [igaz, hogy én csaltam, de] “a bíró hibája, miért adta meg a gólt”. A bírónak is volt szerepe a jelenetben, mert ő adta meg a gólt. De ez vajon felmenti Henryt? Szó sem lehet róla. Fogalmam sincs, hány méterre volt a zűrzavartól a bíró, de neki azért nehezebb a dolga, mert ő nem nézheti vissza több szögből, lassítva, hogy mit csinált ez a hitvány, csaló Henry. Az írek edzője azért keserűen jegyezte meg: a bíró megkérdezhette volna a partjelzőket, sőt Henryt is, mielőtt megadja a gólt.

Szóval úgy tűnik, meg kell tanulnuk együttélni az esettel. A FIFA azonban szépíthetett volna: ha kizárja a F’anszia válogatottat. Az ugyanis egy világos üzenet lett volna az összes csaló számára: nem toleráljuk a sportszerűtlenséget. Még akkor sem, ha a nagy fociországnak sok pénze van. Henry pedig megmaradt volna annak, ami: egy piti kis gerinctelen, bukott csalónak…

A leghülyébb interjúkérdések kapcsán került a szemem elé a modoros blog írása A csapatépítés címmel a céges összeröffenések pajkos világáról.

Én is egy – közelebbről meg nem nevezett – cégnél dolgozom, így hát következzen hát egy erősen szubjektív (esetleg tárgyi tévedésekkel tarkított) élménybeszámoló.

Szóval van valahol egy alig pár száz fős cég, ahol a standard az a minden májusban (lehetőleg még az ócsó szezonban) egy ‘all employee’ csapatépítő valamelyik barteres szállodával megbizniszelve. Ez egy pénteken megyünk, szombaton jövünk akció, aminek a közeledtére az a modoros blogon is eluralkodó undorral vegyes viszolygás ráz ki.

Az utazás külön élmény. Erre két opció van: céges autó vagy mikrobusz. Egy időben ezt csak céges kocsikkal oldottuk meg, amivel jól megjártam egyszer. Van egy kolléga, akit amúgy birok, de egyrészt mindig elkésik, másrészt förtelem módon bagózik, ami azt jelenti, hogy ez az undorító bűz beette magát a kocsi huzatába, borításába, szerintem még az üvegbe is. A nyűgöm csak annyi, hogy nem szeretek elkésni, a bagóbűzt pedig ki nem állhatom. Szóval az egyik nyáron vele mentem, de majd meghaltam, alig vártam, hogy kiessek a kocsiból. Amikor 2 évvel később cifrán alakult az utam, felhívott, hogy ő még csak most indul, elvihet-e, mondtam, hogy kössz, de kizárt.

A csapatépítő elmaradhatatlan része a sport. Még ebéd előtt oda szoktunk érni, jön egy egyéne válogatja zaba, aztán kicsapják a parasztokat sportolni: foci, kosár, röpi, tenisz, whatever.

Nyilván, ha bárki összevetné a dolgozók mérsékelt edzettségi állapotát a déli dögmeleggel, arról nem is beszélve, hogy előtte jól bezabáltak, az nem sok jót várna ettől. Számomra azonban még mindig ez a legjobb része a bulinak. A szervezők magabiztosan fogják a százvalahány embert, és 4 csapatba variálják valami nem túl meggyőző algoritmussal (kb: te Béla, nem akarok ezzel a köcsöggel egy csapatba lenni, tegyél át).

Szóval a probléma másik összetevője a nép förtelem lustasága és default leszarom az egészet attitűdje. Így a cca. 40 fős csapatban van effektíve 20, aki hajlandó megmozdulni, és annak is a fele olyan legény/jány, hogy a csatába csak hősi halottnak (akiket már az első sorozat leterít, amikor kérdő tekintettel visszafordulnak a csatában, hogy és akkor ezt most hogy?) lenne jó. De legalább lelkesek.

Ja, sport. Nem tudom, hogy feltűnt-e valakinek az az apró törvényszerűség, hogy ha egyik kolléga tapló a másikkal, akkor az nemhogy építi a csapatot, hanem ellenkezőleg: rombolja. Amilyen hitvány az emberi természet, ilyen is előfordul.

És még mindig sport. A különböző sportágakban elért teljesítményt egy külsős szervezőcég értékeli, és az est folyamán, vacsora után a csapatok nyereményeket kapnak. Tavaly nagyon jól ment az én csapatomnak, és elsők lettünk. Na, izgatottan várom, hogy mégis mit nyertünk. Erre a cég fővezére elővesz egy halom piát: Unicumot, mittoménmégmit. A csapat örjöng, hurrá pia!, meg satöbbi. Én, aki utálom a piát meg elmormogtam a bajszom alatt egy ‘na húzz a *icsába‘-t. Ezért érdemes volt hajtani…

Az említett külsős sportszervezők meg külön sztori. Hogy ezek kinek a kijei, azt nem tudom, de már évek óta ők jönnek velünk. Tavaly a röplabda során az egyik csapat csak 3 fővel tudott kiállni. Jön az ötlet, hogy hadd álljon be hozzájuk a pihenő csapatokból 2 ember, végül is játszani jöttünk. Minek álljunk a pálya szélén, mint az a bizonyos? Fazon azonban beszól, hogy na-na, azt nem lehet. WTF? Mi az, hogy nem lehet? Érted? Nem dönthetik el a csapatok, megegyezéssel, hogy hány ember játszhat? Ó, fiú.. Na ennyit ezekről a droidokról.

A szervezők nem feledkeznek meg az ember megnövekedett folyadékigényéről sem. Kiosztanak egy bónkupacot mindenkinek fix összeg értékben. Van benne (emlékezetből írom, mert egy ideje nem lapozom végig) 2 feles, 2 sör, 2 kávé, 2 bor, 2 üdítő/ásványvíz kupon. Na most ez nagyon szupcsi, csak az a baj, hogy ha valaki nem piál, se nem kávézik, mint pl. én, annak fizet a cég 2 komoly 0.33l ásványvizet. Hát erre csak kongratulálni tudok, ahelyett, hogy adnának x darab 100 Ft-os bónt, amiért mindenki olyan inni/vedelni/whatever vesz, amit akar.

Ja igen, az ivás. Többször előjött, hogy valami kulturáltabb módon kellene megoldani a nép alkoholizálását, mert – vagy igaz, vagy nem – fogalmazzunk óvatosan: barter ide, barter oda, néhány helyre már nem várnak minket vissza. Képzelheted, milyen lehet, amikor az állatok elszabadulnak. Még az is lehet, hogy az egyetemi pincealjok betépett hallgatóinak pogozórészlege is elbújhatna.

A másik izgi rész a szállás. Az izgi nem arra vonatkozik, hogy koedukált szobák lennének, hanem pl. a szállás minőségére. Tavaly egy olyan szinten lepusztult soproni izében voltunk, hogy túllógtam az ágyon. Velem szemben egy másik benga volt, akivel folyton összért a talpam, brrr.

Egy nemtom mikor volt már, nekérdezd hol Balaton-parti szállóban meg lefekszem 10-11 körül. Ja igen, egy dolgot nem szeretek: ha legszebb álmomból jó indok nélkül felzavarnak. Már a tücskök is alszanak, amikor becsörtet fazon, persze, hogy felver legszebb álmomból. És ha ez nem elég, akkor olyan förtelem módon horkolt, hogy nem győztem fütyülni neki. Aztán vette az adást, és inkább lelépett. Sorry, haver, jó volt veled építeni.

Ennyit a szobatárs sorsolásról. Ma már senkit nem jelölök meg preferált lakótársként, mondjuk az előző fazonnal is csak a véletlenszámgenerátor rakott össze, sőt legutóbb, amikor már láttam, hogy csak 13 embernek nincs eldöntve, hogy kivel alszik, akkor én inkább azt választottam, hogy akkor én egyedül alszom.

Azonban a közútálatnak örvendő csapatépítőknek nem kellene negatív nyomot hagyni az emberekben. Az előző munkahelyemen, ahova pályakezdőként kerültem még tizenvalahány éve, 1998-ban a marketingesek elvittek magukkal egy mittoménmár merre jártunk helyre, ahol jót fociztunk, kaja, whatever, amit akarsz. A buszon hazafelé pedig olyan jó volt a hangulat, hogy meg is fogadtuk, minden héten összeröffenünk egy folytatásra. Amiből aztán semmi nem lett (legalább velem), de az a nap tényleg jó volt azzal a tizenpár emberrel. Az a nap valóban erősebbé tette a kapcsalatomat a marketingesekkel.

A HVG portálját böngészve megakadt a szemem a Váratlan és bizarr kérdések az állásinterjún című íráson, amely arról szól, hogy a felvételiztetők a legbetegebb kérdésekkel igyekeznek kimozdítani a legfelkészültebb jelentkezőt is a magabiztosságából.

Maga az ötlet egyébként jó, hiszen az ilyen csalafinta kérdésekkel olyat is meg lehet tudni a jelentkezőről, ami egyébként nem jönne (legalábbis akkor nem) elő. Nézzünk a HVG gyűjtéséből párat:

Mi akartál lenni nyolcéves korodban?

A helyes válasz nem a „régen volt, nem emlékszem”. Állítólag minden kisfiú és kislány átmegy a tűzoltó-katona vagy királylány-énekeső korszakon, de az interjúztató azonban nem erre kíváncsi. Most komolyan: ki az, aki ebből mélyre ható következtetéseket képes kihámozni? És mégis mit kellene mondania a stresszes alanynak, amikor amúgy is úgy érzi, mintha vizsgán lenne (egyébként ez pontosan így is van), és azt sem tudja, hogy fiú vagy lány? Ha pedig tényleg nem emlékszik, akkor miért kellene hazudnia, és miért ne mondhatná meg őszintén, hogy *ingom sincs, mert a) régen volt és/vagy b) be voltam rúgva?

Mit mondanál a hűtőnek, ha beszélni tudna?

Na itt kell kérem sok Asimov klasszikust olvasni, hogy az ember idézhesse a robotika 3 alaptörvényét. Szóval ha az én Candy hűtőm beszélni kezdene, akkor finoman megkérdezném tőle, hogy “Hát téged meg ki kérdezett?”. Ha te éppen hűtőkbe programozol AI-t, akkor légyszí-légyszí a jól neveltség és az illemtudás modulokat se spóroljátok ki.

Milyen, állat, növény, gabona, autó lennél?

Egy barátom felesége mesélte, hogy állítólag valahol Magyarisztánban valami diplomás embereknek (talán tanárok?) csináltak valahol valami elmefelszabadító csapatépítő dzsemborit. Ott az egyik gyakorlat az volt, hogy mindenki feküdjön hanyatt a földre, és képzelje azt, hogy ő egy tyúk. Mit csinálnak a tyúkok? Hát kotkodácsolnak. (Tojni nem kellett). Tehát volt egy halom ember a földön, akik mindenféle állathangot adtak ki. Biztos jó volt átélni, milyenek az állatok.

Erről jutott eszembe, amikor Morpheus az edzések során arra próbálja rávenni Neot, hogy “free your mind”. Csak neki nem állatkodnia kell, hanem a repkedős karatézás után ugrani vagy pár száz métert. Persze leesett. Úgy kell neki, miért nem jött Magyarországra csapatépíteni.

Na de vissza a ‘milyen állat vagy te?’ kérdésre. Az én első reakcióm az volt a kérdés olvastán, hogy mi a baj azzal, hogy ember vagyok? Vagy talán a kérdező nem is embereket, hanem állatokat keres? Ismerek valakit, aki ha kell, ha nem bömböl, biztos jó lenne oroszlánnak. Az állítólag helyes válasz az, hogy olyan állatot kell mondani, mint pl. kutya, mert az hűséges, és a vállalat számára a hűség erény. Vagy delfin, mert az okos, ügyes, és pl. a kreatív munkakörben az mindig jól jön.

Egészen véletlenül ismerek egy fazont, aki folyton fingik. Ül az asztalnál, egyszer csak elhajol oldalra, és olyat durvát ereszt a levegőbe, hogy majd meghalunk. Ő biztos azt mondta volna, hogy szkunk, vagy görény. Bár ez nem tudom, hány pontot ért volna. Ja, a srác mögött van egy ‘lézerveszély’ tábla a falon, gondolom a ‘biohazard’ matrica éppen kifogyott.

Szóval nem is értem a kérdést, mert ugyan némely állat értelmesebb sok embernél (régen volt egy collie-m, és sok emberrel ellentétben elsőre is megértette, mit akarok tőle), de azért mégis durva lenne, ha állatokkal kéne együtt dolgozni. A végén úgy járnánk, mint a taxiba beülő fazon, aki a reptérre akar kimenni, és a sofőr élénken gesztikulál a volán mögött ülő csimpánznak, hogy “Reeeeep-tééééér!”

De jöjjön a végére egy életszagú kérdés:

Ha tűz ütne ki a házadban, mi lenne az a két dolog, amit kimentenél?

Ha nálunk lenne tűz, azért én megpróbálnám eloltani. Ha erre nincs esély, akkor először is a lányomat menekíteném ki. De tegyük fel, hogy csak én vagyok az a szerencsétlen, akire rágyújtja egy spammer a házat, akkor az a 2 dolog 2 táska lenne néhány fontos dologgal. Na jó, ha tényleg csak 2 dolog, akkor az az Amplified Bible lenne és a tárcám + mobiltelefon. Jó, ez már három. A lényeg nem is ez, hanem hogy a válaszból kiderül, mi szerint rangsorolod az értékeket? A jó munkaerő még menekülés közben is szemmel tartja a cég érdekeit, és mivel ugrik ki a hóna alatt? Hát a számítógéppel. Nem is tudom, de aki erre a válaszra ad 10 pontot, az eléggé el van maradva. Egyrészt tűz esetén senki nem fog bal hóna alá egy nagy fémdobozt, a jobb alá egy TFT monitort csapni, hiszen jobb helyeken a fontos adatok nem a páciens gépén vannak, hanem a központi szerveren, ahol viszont (mint minden normális gépteremben) megoldott az automatikus tűzoltás.

Szóval észnél kell lenni + meg kell jegyezni a felvételiztető nevét, és ha a fentiekhez hasonló böszmeséget kérdez, akkor visszakérdezni: “Maaaaagit, noooomálisss?“

Az Index Iszákosnak nem jár máj, meghalt a beteg címmel közölt egy hírt, miszerint egy 22 éves fiatalember májátültetés megtagadása miatt halt meg UK-ben.

Gary Reinbach természetesen nem a műtét el nem végzése miatt halt meg a londoni kórházban, hanem a májzsugor végzett vele. Azért durva, hogy valaki 22 éves korára olyan szinten előrehaladt a piálásban, hogy belehalt a következményekbe.

A kórház azért tagadta meg az életmentő bevatkozást, merthogy kevés a donor, így kevés a máj is, amiből nem kaphatnak az alkoholisták. A gyerek (merthogy felnőttnek aligha lehet nevezni az illetőt) anyja igazságtalannak tartja a kórház eljárását, mondván a fia esélyt sem kapott, hogy leszokhasson.

Ez az érvelés azonban meglehetősen helytelen. A pia ugyanis nem 2 hét alatt végez az emberrel, hacsak nem intravénásan kapja az ember a tiszta alkoholt. Itt minden bizonnyal hosszú évekig tartó alkoholizálásról van szó. A cikk meg is említi, hogy 11 évesen kezdett inni, a szülei válásakor, és 13 évesen már alkoholista volt. Hát igen, nem véletlenül nem szolgálnak ki gyerekeket piával: a fiatal szervezet nem viseli jól a mérget. Ha sok év nem volt neki elég a leszokásra, megkockáztatom: könnyen lehet, hogy nem is akart leszokni, akkor milyen elszalasztott esélyről van szó?

Én az anya helyében a saját és az apja felelősségét firtatnám egy kicsit. Tudtak a fiú súlyos alkohol problémájáról? Nem tűnt fel, hogy a gyerek rendre matt részegen jön/hozzák haza? Ha igen, mit tettek? Ha semmit, akkor miért másokat hibáztat a mama?

Az Index cikkben az szerepel, hogy “Amikor 10 héttel ezelőtt megtudta, hogy beteg, beiratkozott az Anonim Alkoholistákhoz, és eldöntötte, hogy nem iszik többet.“. Ez egy paradox feltételezés. Aki vedel, annak általában elmegy az esze, elissza az agysejtjeit, de úgy tűnik ő a végére okosabb lett, és rájött 11 év masszív piálás után, hogy le kéne szokni.

A kórház azonban mégsem szívtelen, korbácsos nővérekből áll, mert “együttérzéséről biztosította a családot, ám jelezték, hogy kevés a beültethető máj, és ezért olyanok kaphatnak csak, akiknek életmódja megfelel az előírásoknak.”

Ez teljesen megfelelő hozzáállás a kórház részéről. Még egy ilyen szánalmas őstulok állapota vagy halála sem hagyja őket hidegen, de ha sok a várakozó és kevés az átültetési lehetőség, akkor mérlegelniük kell, hogy ki kaphat egy újabb esélyt. Jogos és igazságos az az érvelés, hogy az alkoholisták nem érdemlik ezt meg.

Nem azt mondom, hogy ha bőven van donor, akkor ne kapjanak. De mindenképpen előnyben kell részesíteni azokat, akik nem önmaguknak súlyosan felróható hibából kerültek a koporsó szélére.

Bár Gary Reinbach halála sajnálatos, de mégsem hiábavaló, mert pár hasznos tanulságot azért le lehet vonni – legalábbis józanon – a sztoriból:

1. a májzsugor nem a 60 éves idült alkoholisták nyavalyája, már huszonévesen megkaphatod a jutalmad
2. a piások ne számíthatnak új májra (legalábbis az UK-ben)
3. bár jópofa dolog a haverok előtt felvágni azzal, hogy a töményet úgy nyeled, mint más a vizet, de ettől még ugyanúgy egy szánalmas marha maradsz, és a csajok előtt egyáltalán nem imponál, ha már a buli elején kiütöd magad
4. anyád sírni fog, és másokat hibáztatni, ha az egyetlen kicsi hülye fia kinyírja magát bánatában

Több média is leadta a hírt: meghalt a pop királya, a már életében legenda: Michael Jackson. Én azonban tudom, hogy ez nem igaz. Elmondom neked, hogy nem halt meg, ahogyan Elvis sem, hanem csak hazament. Ahogyan Elvis is. Talán ‘K’ ügynök lebbentette fel a fátylat a másik királyról (nem, most nem Dzsimi) a Man In Black első részében.

Azért nem tűnt el a süllyesztőben, mert ránk hagyta pl. a ‘moonwalk’ nevű produkciót, ld. a következő YouTube videon. Valaki meg is jegyezte, hogy a bakancsos verzió a legászabb 0:43-nál.

És hogy a szmúsz kriminál a tincsekkel (nem, most nem a Kozsóé) örökre a retinánkba égjen, arról az Irigy Hónaljmirigy gondoskodott:

Ma akadtam rá egy gyöngyszemre a YouTube-on, ahol a 2007. évi Miss Teen South Carolina válaszolt egy nehéz kérdésre. Mi tagadás, a válasz kicsit se füle, se farka lett. Szerencsére jött Jimmy Kimmel, aki megmagyarázta a sok értetlennek, hogy ez mit jelent.

A 18 éves leányzót meghívták egy reggeli műsorba, ahol vigasztalták, ill. elmondhatta ismét a választ, hogy volt egy pár napja átgondolni a kérdést.