A HUP egyik blogjában jelent meg az alábbi hozzászólás, amire ráreagáltam. Mire azonban elküldtem volna a választ, valaki törölte azt. Bár az én blogom nem politikai, de a Hihhetetlen kategóriába tán befér 1-2 politikai írás.

Az írásra késztető hozzászólás (vágatlan rendezői változat):

Az emberek, ha elegedetlenek a rendszerrel, mert nem nyujtja azt amit kellene, akkor igenis hangot adnak a velemenyuknek. Mivel kedves allamfonk miutan bevallotta, hogy nem teljesen volt oszinte, nem azt csinalta amit kellett volna egy allamfonek, es kormanya se csinalta azt amit kellett volna nem, hogy lemondott volna, hanem nagykepuen odafordult a kamerak ele, es megmondta, hogy hat igy jartatok gyerekek. Ez mar onmagaban is egy apro csepp volt, ami kiboritotta a bekes otthonulo embereket akik otthon szamolgattak a napi betevero a penzt, hogy ne haljanak ehen. Volt itt bekes tuntetes, meg volt mindenfele kedvezmenyezes, de kedves Ferink ott maradt tovabbra is a szekben, es semmi bocsanatkeres nem hagyta el a szajat.

(Amugy most hol van a “HUP-ra nem kell politika”-t kantalo emberek?)

A ráreagálásom:

A vélemény nyilvánításra legjobb eszköz a 4-évenkénti szavazás. Aki elégedetlen, az szavazzon a kánaánt elhozó politikai erőre. Olyan mókás az, amint páran azt sérelmezik, hogy Gyurcsány hazudott. Szóval a tipikus magyar választó olyan ostoba és sötét, hogy bármit el lehet vele hitetni. Ezért arra szavaz, aki a legnagyobbat mondja, és a legszebb jövőképet festi le előtte – és persze aki nem terheli a program árával az egyszeri voksolót. Az átlagszavazó nem fogja fel, hogy mindennek ára van. Érdekli is őt bármilyen ideológia, világkép, stb. Namost ha ilyen a választók 90+%-a, akkor teljesen logikus, hogy minden politikai párt hazudik, mert hazudnia kell. Az meg teljesen jelentéktelen, hogy a palettán valaki bevallotta, hogy így tett. Csak a 90% (emlékszel: akiknek bármit be lehet adni) hiszi azt, hogy a többi (lapító) párt tiszta. Csak 1-2 marginális pártra jön rá – rájuk is csak ellenzékben! – az igazság szeretete, ami valahol szintén szánalmas.

De vissza a tüntetőkhöz. A 90-es szabály (10-ből 9 sötét) rájuk nem érvényes, értsd: mind sötét. Láttam egy-két tudósítást róluk (ami elismerem, hogy felületes rálátást ad). Olyan gyors reagálású hadtest, akiket bárhol be lehet vetni, ha hőbörögni kell. Csürhe.

Elismerem, hogy nehéz az élet. De erre nem jelent megoldást a hőzöngés. Először ugyanis az kellene, hogy a választók 90%-a ne agyhalott legyen, hanem intelligens, gondolkozó egyén, aki a sunyiba elhajtja a fűt-fát igérő hazudozókat, és egy korrekt, igazmondó pártot emel a hatalomba. Majd akkor lehetne esélye egy olyan pártnak, amelyik őszintén és bátran elmondhatná választási programként azt is, hogy most 2 év nadrágszíj szorítás jön, mert az értelmes és legalább az elemi összefüggéseket átlátó 90% belátna, hogy igen, sajnos most az kell. Persze sj 2. tétele (minden politikai pártban van 10% kitisztíthatatlan, haszonleső, opportunista és korrupt mocsok) ez ellen hat.

Jelenleg azonban mindenki nagyot igér, csak azt nem mondja meg senki, amit tudatalatt a 90% is sejt, hogy akárki is jön, ugyanazt fogja csinálni, és annak az árát az egyszeri emberek fogják megfizetni…

Az eredeti – HUP-on lévő – blog másolata.

Azonos címmel jelent meg a HWSW-n egy írás, amely szerint “egyes hazai cégek már rendszeresen, tudatos marketingeszközként használják a kéretlen reklámleveleket.” Némelyek annyira komolyan gondolják, hogy a reklámköltségek közé emelték az NHH által kiszabott bírságot is. Lelki szemeim előtt megjelenik a könyvelés egyik tétele: “NHH bírság spammelés miatt: 2,1 millió Ft”.

Nagyon úgy tűnik, hogy a spammelő cégek vezetői jól alszanak, és nincsenek nyugtalan éjszakáik, hogy manapság, amikor a pénzügyi válságot nyögjük, és minden fillért ki kell centizni, akkor vajon nem kell majd lehúzni a rolót, ha az NHH megvág minket félmillióval? De miért is forogna szegény cégvezető éjjelente az ágyikóban, amikor biztos lehet benne, hogy “a bírság sokszorosát keresik minden egyes kampányukkal.”

Egyik példa erre a cikkben is említett Hermina Bau Ingatlanforgalmazó Kft, akik – fogalmazzunk egyszerűen – köpnek a hazai anti-spam törvényre és az NHH-ra is – az utóbbi, hatósági szervként, próbál érvényt szerezni az előbbinek. A jelek szerint nem megy neki…

“A Hermina Bau kampányonként több tízezer levelet küld ki az adatbázisban szereplő címekre,” ami az eredményt látva busásan megtérül, mert bizonyára minden kampány során akad pár tulok, akiben nem merül fel, hogy a kapott spam törvénytelen, és vesz a spamben reklámozott házakból. Állítólag egy kampány 40 millió forint plusszal zárul, aminek egy maximális összegű bírság is alig haladja meg az 1%-át.

Mi lehet a megoldás? Van, aki a büntetési tételek összegét emelné. Egy másik javaslat a kiszabott bírság összegét egy becsült haszonnal tenné arányossá. Én azonban azt is el tudnám képzelni, hogy mind az ISP-k, mind az email tárhelyszolgáltatók spam levelenként kártérítést követelhessenek gyorsított eljárás keretében az azonosított magyar spammerektől. Ideális esetben a törvény kötelezné arra az összes ISP-t, hogy az előfizetői szerződésben kötelezően benne legyen az, hogy x Ft felmondási díjat legyen köteles fizetni az a spammelő ügyfél, akinek a szerződését spammelés miatt mondja fel a szolgáltató. Így az ISP-ket is jobban motiválni lehetne arra, hogy szabaduljanak meg a spammelő ügyfeleiktől.

Technikai megoldás ugyan van a problémára, mert pl. egy statisztikai spamszűrő csodákra képes, de ezzel csak olyan katonák vagyunk, akiket egy szál pajzzsal küldtek a csatába. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én lőni jobban szeretek, és szívesebben venném, ha a spammer nem az államkasszába fizetné a bírságot, hanem egy fix (olvasd: jó sok) pénzt tartozna kipengetni a címzetteknek, amit mondjuk az APEH-en keresztül megkapnának a jómunkásemberek.

Vagy fizetett közleményt tartozna megjelentetni egy országos médiában, hogy a bíróság elmarasztalta spammelésért. Kb. a sajtókiigazítások mintájára. Esetleg a cégtár infok között lehetne egy olyan mező is, hogy “Elítélt, mocskos spammerek vagyunk? igen/nem”.

A hvg.hu-n olvastam egy cikket a fenti címmel.

“Az Ars Technica értesülései szerint a ausztrál internetbiztonsági kezdeményezés (Cyber-Safety Plan) az illegális tartalmak mellett a gyerekek számára tiltott pornográf oldalak hozzáférését is blokkolná. A rendszert most tesztelik, és a fejlesztésben érintett mérnökök szerint nem lehet majd kibújni az állami szintű szűrés alól.”

A cikk szerint a szolgáltatóknak kötelező lesz a szűrőrendszereket üzembe állítani, és “az ausztrál kommunikációs és médiahatóság (ACMA) hivatalos feketelistájáról tájékozódhatnak a tiltott tartalmakról.”

Noha az ACMA akkor még azt mondta, hogy a felhasználók kikapcsolhatják az alapértelmezetten élesített szűrést, óriási felháborodás volt az eredmény a felhasználók részéről. Aztán kiderült, hogy az Internode nevű cég hálózati mérnöke szerint a felhasználók kiléphetnek ugyan a gyerekekre vonatkozó szűrési feltételek alól, ám a fő feketelista – amely az ausztrál kormány által meghatározott illegális tartalmakat sorolja fel – rájuk is érvényes marad.

A szűrés kötelező lesz minden ausztrál állampolgár számára. A kérdés nagy vihart kavart, s a felhasználók azóta találgatják, milyen tartalmak kerülnek majd fel a feketelistára. A szűrést annak ellenére vezetik be, hogy az ausztrál kormány felkérésére készített 2006-os tanulmány kimutatta: az internetszolgáltatók szűrése költséges, ám nem elég hatékony.

Íme a szép, új, ausztrál Internet. Ezen a ponton egy vallomással tartozom: nem szeretem az atyáskodó államot, amikor állambácsi megsimogatja a kicsi fejem, és jóindulatúan megmondja, hogy mit nézhetek meg az Interneten, és mit nem. Mintha a kínai nagy tűzfal mintájára kiépülne a nagy ausztrál tűzfal is. Túl sok korrupciót láttam már a világban, hogy elhiggyem, hogy a kiszűrt tartalmak között csak az adathalász weboldalak fognak szerepelni.

Más szavakkal: nem hiszem, hogy a – tetszőleges nációjú – aktakukacok és más okostojások értelmesen és bölcsen képesek eldönteni, hogy nekem mely web oldalak (ha jobban tetszik: IP-címek) jöhetnek be a gépemen. Azt már sokkal inkább elhiszem, hogy a pénzes szervezetek megtömik 1-2 korrupt csinovnyik zsebét (értsd: megveszik kilóra), és az cserébe blokkolja a megadott IP-cím tartományokat a szolgáltatók ügyfelei elől.

Nem akarom, hogy ilyen szabályozás valaha is létrejöjjön kicsi hazánkban. Bár a magyar kormányok olyanok, mint a vásott kölykök: a rossz példát azonnal eltanulják….

Már régi a hír, hogy egy Tenesse állambeli tanuló feltörte Sarah Palin republikánus alelnökjelölt yahoo-s email fiókját, azonban néhány tanulság örök, amit az az SCMagazin Palin email “hack” underscores need for stronger authentication cikkéből is kiderül.

A fiatal egy jelszócserét kért, és szépen megválaszolta a Yahoo ilyenkor szokásos kérdéseit, pl. mi az irányítószámod, mikor születtél, stb. Alaszkában ezt mindenki tudja, a többieknek pedig elég egy Internet kapcsolat és egy keresőgép a válaszokhoz.

Az eset kapcsán érdemes minden cégvezetőnek kétszer is megfontolnia, mielőtt az üzletét a Yahoo vagy Google email fiókokon keresztül bonyolítaná. Ha másért nem, legalább azért, mert valószínűleg feltörik az email címeit. Ebben egyébként semmi új, én is azt mondom, hogy üzleti célra nem alkalmas egy ilyen email account. Ha másért nem, legalább azért, mert hülyén néz ki egy cégvezető névjegyén a kovacsbela1952@yahoo.com, ill. a http://www.freeweb.hu/kovacsbelacege/ weboldal cím.

A cikk kitér egyébként egy lehetséges erősebb autentikáció lehetőségére is: a legtöbb gép alaplapján van egy ún. TPM chip, amit csak használni kellene, és kb. ugyanazt tudja, mint egy token kulcs. Kérdés, hogy a Yahoo, vagy más freemail szolgáltatók mikor adnak lehetőséget ennek használatára?

Az Indexen érdekes cikk jelent meg Óvakodj a Google-től! címmel. Amióta volt egy afférom a keresőóriással, azóta nem vagyok annyira oda értük. Az történ ugyanis, hogy egy szélsőjobbos idióta és/vagy spammer feldobta az egyik bejegyzésemet a Google-nál, akik anélkül tiltották le az AdSense account-omat, hogy legalább megnézték volna, hogy valóban jogos-e a panasz?

Nem is meglepő, hogy a cikkben szóba kerül az, hogy a Google manipulálja a felhasználók számára nyújtott tartalmat. Elég pl. arra gondolni, hogy Kínában a Tibet szó a vörös posztó szinonimája, és a Google elvtelenül belement abba, hogy ok, akkor a kínaiaknak csak egy szűrt – és ezért szükségszerűen torzított – Internetet mutatnak.

Ok, az persze egy diktatúra, de ilyen csak nem történhet meg a világ civilizáltabb felén?! Ha a jelenlegi amerikai alelnök lakóhelyét keresnéd légi felvételen, akkor azonban egy – az Index szóhasználatával élve – “pixelerdőt” kapsz.

Ok, ő mégis csak egy politikus. Na akkor keressünk rá a volt Novelles vezérre, aki ma a Google vezérigazgatója: Eric Schmidt. Róla is töröltek némi infot a keresőből.

Ezek alapján nem meglepő, ha némelyek adatvédelmi, sőt manipulációs aggályokat vetnek fel. Az Index cikke is megemlíti azt a gikszert, ami a United Airlines részvényeinek felfüggesztéséhez vezetett. Az történt, hogy pár napja a Google a Chicago Tribune egy 2002-es cikkét is bedobta a Google News-ba, amely a légitársaság – 2002-es – csődjéről szólt. És mondd már, hogy némelyek ezt nem vették észre. Persze a kereső és az újság egymásra mutogatnak, de a lényeg ebből az, hogy nem megbízható a Google News.

Szóval kellene valaki, aki egy korrekt alternatívát képes nyújtani a Google ellenében. Mert el kell ismernem, hogy a keresésben nem véletlenül a Google-é a keresési piac jó 2/3-a.

Az persze csak egy dolog, hogy egy cég számára élet-halál kérdése, hogy a Google keresőjében megfelelő helyen (értsd: az első két oldalon) szerepeljen, vagy egyáltalán az, hogy szerepeljen benne. Amikor a CNet egyik újságírója megírta, hogy mit talált Schmidt-ről, akkor büntiből a CNet-et 1 évre feketelistára tette a Google. Ez pedig rossz hír, mert ez azt jelenti, hogy akinek nem tetszik a fizimiskája, azt a Google gyakorlatilag kinyír(hat)ja, ha úgy akarja.

De ennél is van még rosszabb: a Google nagy halom alkalmazása, pl. Gmail, Blogger, Google Earth és Maps, vagy a legújabb gyeplő, a Chrome böngésző. Mindezekkel a Google annyi mindent megtudható rólad, és ezzel olyan szinten vissza lehet élni, hogy némelyek szerint a KGB, Stasi, stb. csak kiváncsi nyugdíjasoknak tűnnek emellett.

Aki ugyanis ezekből jó sokat használ, az gyakorlatilag az egész (online) életét kiteregeti a Google előtt, és ha egyáltalán megfordul a fejében egy kis security, meg adatbiztonság, akkor legfeljebb reménykedhet benne, hogy a Google nem fog ezzel visszaélni.

Én mindenestre igyekszem magam távol tartani a Google-től. Fél órája még a blogomról is leszedtem az “urchin.js”-t – azaz a Google Analitics nevű szoftverét, mert bár látványos volt egy térképen látni, honnan is nézik a látogatók a blogomat, de miért is osztanám meg ezt az intim adatot egy harmadik féllel? Teljesen jól működhet egy naplóelemző szoftver erre a célra.

Van emellett egy Gmail account-om is, amit regisztrációk céljára hoztam létre, nem is tervezem, hogy oda érdemi levelet csak egyet is fogadnék. A Blogger is biztos hasznos lenne, mert akkor nem kellene a saját gépemen blogot futtatnom, de inkább a saját gépemen végzek minden privát dolgot, legyen az levelezés, blog, stb. mintsem attól kelljen félnem, mi lesz, ha egyszer valaki felnyom valamiért a Google-nél, és az ész nélkül törli mondjuk a blogomat, vagy az üzleti web oldalam?

Egy előnye azért van a Google alkalmazásoknak: (egyelőre) ingyenesek, ezért nagy vonzerőt jelentenek a költségérzékeny magánszemélyek és vállalkozások számára. Az ár azonban ennél sem nulla, csak itt nem pénzt kell kicsengetni, hanem a magánszféránkat odadobni prédára. Idővel pedig ez is pénzbe kerülhet.

Meghagyom a Google-t annak, ami: egy jó keresőnek, az egyéb szolgáltatásaitól pedig távol tartom magam, amivel belekukucskálhatna a magánéletembe.

Végül még egy szó a Gmail-ről. Valaki dicsérte, hogy milyen jó spamszűrője van. Ezt nem is vonom kétségbe, de azt igen, hogy üzleti célra is alkalmazható-e. Nem úgy értem, hogy nyomtathat-e valaki @gmail.com-os email címet a névjegyére, hanem hogy megéri-e minden üzleti adatunkat a Google-ra bízni? Az én válaszom erre határozott nem. Szerencsére spamszűrésben tudok alternatívát ajánlani a Google megoldása helyett.

Tegnap írtam egy blogot arról, hogy spammelt a Három Sárkány vendégház. A kis ügyesek ellen panaszt tettem az NHH-nál, és közöltem velük, hogy ez bizony bírság lesz, mert már a 2. alkalommal küldtek spamet. És még a T-Online abuse@ címére is elküldtem az ügyet.

Mit látok ma este? Egy nagy halom visszapattanó levél, ill. egy csomó “out-of-office” üzenet. “Hmm-hmm”, mondom, meg azt is, hogy “és akkor ezt most hogy?”

Aztán láttam 2 morcos hangú “válaszlevelet” is. Az történt ugyanis, hogy egy kedves illető némi reklámot csapott a könyvemnek az alábbi levelecskével:

From: =?windows-1250?q?S=FCt=F5_J=E1nos_
To: egyartatlanharmadikfel@xxxxx.hu
Subject: Idióták márpedig vannak
Date: Sat, 30 Aug 2008 20:03:03 +0200
X-Mailer: MailBoy 2004

Üdvözlettel,
Sütő János

Hát… izé. Hallottam azt a mondást, hogy mindegy mit mondanak, csak beszéljenek rólad az emberek. Én azonban annak is örülnék, ha legalább igaz lenne. De ezt a levelet nem én küldtem, és a könyvemet – egyelőre – nem adják fél áron. Ami elszomorít az az, hogy ha már egy anti-spam könyvet spamben reklámoz a spammer (nem én!), legalább ne sértő módon tenné.

Nem tartott sokáig kinyomozni, hogy ki áll a dolog hátterében. Bár egy másik magyar spammerről szóló írásom címét adta a levél tárgyának, de mégis okkal feltételezem, hogy a Három madár sárkány vendégház van a háttérben. Panaszt tettem ismét a T-Online-nál, ugyanis az ügyetlen elárulta magát, és a hozzám visszapattanó levelekből (mivel az én email címemmel küldte el a levelet) ki tudtam hámozni az ő IP-címét.

Mi történt hát? A Három madár ^TM valószínűleg megint fogott egy címlistát, vagy ha elég ostoba, akkor vett egy újat, és jól megszórta ezzel a spammel. De, lásd a tételem igazát: Marha vagy, ha címlistát veszel, ez a lista is tele van nem működő, ill. teljesen irreleváns címekkel (mert pl. egy argentín címzett aligha fogja megérteni a magyar nyelvű szöveget. Látod, milyen béna?), ahonnan persze hozzám pattantak vissza a levelek, amiből gyerekjáték volt kinyerni az IP-címét. Innen pedig nosza, irány feljelentést tenni az NHH-nál, ill. panaszt tenni a T-Online abuse@ címén.

Szóval kaptam – egyelőre – 2 morcos levelet, amelyekre válaszoltam, és igyekeztem meggyőzni őket, hogy nem én küldtem nekik a levelet. Remélem, elhiszik.

Újabb fejlemény: Úgy látszik, hamar feketelistára került a marhája, mert az egyik visszapattanó levél szerint a SORBS – sőt a Spamhaus is – már listázza a 84.0.23.188-as IP-címet (188.23.0.84.dnsbl.sorbs.net has address 127.0.0.10). Ha más nem, hát ez hamar lelohasztja ezt a kis aljas lejárató kampányt.

Ha az ember későn fekszik le, akkor álmos lesz, és a végén még spamet küld. Így járt Papp Lajos is, aki 02:11-kor – biztos véletlenül – rátenyerelt az ENTER gombra. Meg előtte még jó párra is, mert a “To:” mezőben több száz email cím szerepelt.

Az első 30-40 cím még hagyján (legalábbis ami a szintaktikáját illeti), de utána már ilyen címek következnek egy nagy halommal, mint pl. fri…@freemail.hu, jmsi…@gmail.com, stb.

Felhívom a fazont, és megkérdezem, hogy mégis, de csak a poén kedvéért, árulja már el, hogyan jutott hozzá az email címemhez? Hát a Google dobta ki. Heej, ez a Google milyen hitvány címeket (ld. fentebb) képes kidobni…

Vannak, akik a spammerek ellen egy nagy halom hamis email címet tesznek a web oldalukra, de ez a spamer meggyőzött arról, hogy ez ágyúval lövés a verebekre, mert ez a Lajcsi olyan hülye, hogy mutogatni kellene.

Azt is megkérdeztem tőle, hogy mégis miért küldött spamet? Azt mondta, hogy nem az ő hibája, hogy az én címem fenn volt az Interneten. Ez igaz, de hogy spammelt, az már az ő hibája. Arról nem is beszélve, hogy a levélszemete alján még egy hitvány freemail-es spam is van.

From dlprint@freemail.hu Thu Aug 21 02:11:42 2008
Date: Thu, 21 Aug 2008 02:11:21 +0200 (CEST)
From: Papp Lajos <dlprint@freemail.hu>
Subject: Belyegző 1 órán belül
To: sj <sj@xxxx.hu>, eat-th** <eat-th**@freemail.hu>,
“se…” <”se…”@panix.com>, “na…” <”na…”@freemail.hu>,
“linux-ad…” <”linux-ad…”@mlf.linux.rulez.org>,

D&L Print
Bélyegző Készítés
akár 1 órán belül
Tel: 06/30/512-59-94
www.belyegzoweb.extra.hu
_________________________
Akciós utazást mindenkinek!
Last minute ajánlatok akár 50%-os kedvezménnyel.
www.b***vartours.hu

A sportgéza egyik cikke szerint némi szóváltás alakult ki a kajakos Kammerer Zoltán és a honvédelmi miniszter Szekeres Imre között.

“Kisebb szóváltás volt még augusztus elején, az olimpiára tartó első repülőgépen a kajakos Kammerer Zoltán és a honvédelmi miniszter Szekeres Imre között. Az történt, hogy Kammerer és Kucsera útközben előre ment az első osztályra, hogy kicsit kinyújtsák a lábukat. Amikor Szekeres meglátta őket, félhangosan megjegyezte: „mit keresnek sportolók az első osztályon?”, amire Kammerer – aki a szegedi kajak-kenu világbajnokságon felhúzta maga mellé a dobogóra a Fidesz-alelnökként politizáló Schmitt Pál MOB-elnököt – így reagált: „Mit keresnek politikusok az olimpián?”

Nem a politikus a kedvenc állatfajtám, és mondhatom, nem értek egyet azzal, ha egy politikus a sportba ártja magát (hacsak nem sportol ő is, pl. focizik, mint Viktor). Szóval igazat adok a kajakosnak abban, hogy Szekeres húzzon el a balfenéken, de vigye magával az egyre ellenszenvesebb Schmittet is.

Egy időben a Google adsense programja futott a bal oldalon, majd bizonyos okok (talán egy szélsőjobbos spammer?) közreműködése miatt a Google meglehetősen inkorrekt módon (értsd: rosszindulatú bemondásra, anélkül, hogy egy magyarul is beszélő google alkalmazott megnézte volna a “problémás” bejegyzést) letiltotta ezt a szájtot az adsense programból.

Ezek után kipróbáltam az etarget szolgáltatását, aminek valahogy olyan magyar narancs íze van: szép is jó is, meg a miénk, de azért annyira nem ügyes, mint az adsense. Mert amíg a Google releváns (anti-spam) hirdetéseket helyezett el a web oldalamon, addig bár ilyenek is vannak az etargetnél, de egy nagy halom inreleváns is. Szó, ami szó, összegeztem kb. fél év etarget bevételeit, és nem telt sokáig kiszámolni, hogy az első kifizetésem ebben az ütemben haladva 15 év (bocsánat: egész pontosan 14,5 év) múlva lesz.

Én igazán megbecsülöm a keveset is, meg biztos jól jönne majd az a pénz nyugdíjkiegészítésként, de mégis úgy döntöttem tegnap, hogy egyelőre hanyagoljuk a kereskedelmi reklámokat, és inkább olyan “hirdetéseket” helyezek el a bal oldalon, amelyek több ember érdeklődésére számot tartanak. Jelenleg a Spamtelenül című könyvem reklámja és a szeptemberi Hacktivity konferencia szerepel ott.

Hamarosan elkészül egy a kifejezetten az otthoni felhasználóknak ill. néhány fős kisvállalkozásoknak szánt anti-spam szolgáltatás reklámja is, amelyen már a végső simításokat végzem. És nem lesz többé mindennapi házifeladat a spamek kézi törlése, mert egy statisztikai szűrő* fogja levenni ezt a terhet a megfáradt emberekről.

*: némi egyéb extrával megspékelve.

Jó két hete munkába menet olyan szinten pacalra áztam, hogy szinte gatyára kellett vetkőznöm. Szegény (céges) mobilomnak ez már sok volt, és miután kiszáradt, elég megbízhatatlanul működött. Fel is mentem “a nagyokhoz”, hogy adjanak egy újat, mire kaptam is egy másik ütött-kopott Nokiát, ami olyan szinten retkes volt – tele zsírral – hogy a kollégám azt mondta, ő nem tenné a füléhez.

Ez engem is kellőképpen elundorított, úgyhogy a múlt szombaton be is szereztem saját büdzséből egy Samsung C170-et. Eddig nagyon kóser, csak az “opposite” nevű játékot sírom vissza a vízverte/-kicsinálta mobilomról.