Kicsit maszatos lettem, na és akkor mi van?

Íííígy töltöttem be a pacalt.

Idén is voltunk az Állatkertben, és kattintottunk is egy párat. Íme:

Kezdődött azzal, hogy körbekocsikáztunk egy elektromos autón, és megnéztük, hogy mi merre van. Én apa ölében ültem, és onnan csodáltam a vadvilágot.

Az orangután(ok) előtt volt egy kötelekből készített függőágy. Nyilván ezt is ki kellett próbálnom. Ezért a közepébe parancsoltam apát, hogy az ölébe ülhessek. Egyébként látszik itt egy zöldáló is, amit 2 másik kollégával jól megrángattunk. Később az orangután bement a vackába, és apa azt mondta: ‘Azért ment be, mert cibáltátok a hálót!’ Erre a 2 másik gyerek elkezdett toporzékolni az anyjuknak, hogy ‘Anyaaaa, elment az orangutá-á-án!!!’

Bár én még kicsi vagyok, de mondhatom, innen sokkal többet láttam, mint mások.

Láttam egy méretembeli vizilovat, és gyorsan le is birkóztam.

Láttam az elefántokat is, és akkorát pakolnak, hogy erős emberek kellenek az elhordásához.

Ezek dingókutyák, bár inkább a rókákra hasonlítanak, és furcsán vinnyognak.

Zsiráfok is vannak, és nem régen született egy kölyök zsiráf is.

Idén is bementem a kecskék közé, és – maradjunk most annyiban – tisztes magasságból szemrevételeztem őket.

Elvittem apát és anyát az Elevenparkba.

A csíkos zsiráf eljött velem egy körre.

Tisztára olyan az orra, mintha szarvas lenne, de nem az.

Volt egy kis közös ugrálás a trambulinon.

Csúsztunk egy (sok) nagyot a bobbal is.

Lebirkóztam apát a labdák között.

Itt éppen megadja magát.

Lecsúsztunk a huppanós csúszdán.

És a tekergő-kanyargó csőben is.

Lőttünk egy zsetonnyit a szivacs labdákkal. Sorozatot is tud lőni.

Nem volt könnyű elkapni azt a pillanatot, amikor éppen levegőben vagyunk.

Elfáradtunk a végére. (Én nem is, csak apa meg anya)

A végén komoly irodalmat olvastunk, valami Hot! magazint.

Ma Holle anyó volt terítéken. Nem úgy, hogy megettük, hanem Nelli néni előadta nekünk a történetet.

Enikőt persze nem hatotta meg annyira a produkció, sokkal inkább az a fényképezőgép, amit magunkkal vittünk (otthonról). Azért időnként mintavételezte a történéseket.

Ez volt a díszlet Holle anyóéknál. A fekete ruhás báb Gertrúd, aki nem szeretett takarítani és lusta is volt, ezért Holle anyótól fekete göncöket kapott. Mi ebből a tanulság, gyerekek? Húzás söprögetni!

Utána bábokat lehetett készíteni. A tőlünk jobbra ülő kisfiú (anyukája) egy cicás rajzot készített. Enikő szerint azonban pár csík hiányzott róla, és ki is segítette őket. Bocs kisfiú…

Én sem voltam passzív, rajzoltam is neki egy zöld kandúr bandit, de nem tetszett Enikőnek, így félretettük.

Figyeltem, hogyan alkot a gyerek. A lényeg az, hogy a papír elég nagy legyen, különben az asztal is mintás lesz. Néha teljesen mindegy a papír mérete, mert az asztal mindenképpen mintás lesz.

Éppen készült a zöld kandúr bandi…

Enikő csodálkozott, hogy ennyi évesen miért is gondoltam, hogy a macskák zöldek…

Ilyen sokan csináltunk bábot zacskóból.

Azért jó, hogy ott álltam, mert a gyereknek még nincs veszélyérzete. Nekünk annál inkább…

Nem volt könnyű lecsalogatni Enikőt.

Ez a mászás még az elején volt. A két mászás között meg a program.

Minden gyerek szereti az édességet. A Danett csokipuding nem csak a pocakban mutat jól, de akár farsangi maszkot is lehet vele készíteni, a’la testfestés.

Tegnap a Camponaba vittem el a családot, ahol egy gyors ebéd után megnéztük a Tropicariumot. Szokás szerint anya nyomott egy pár screenshot-ot, apa meg válogatott belőle.

Szeretem a halakat, nem csak sütve.

Nem azért zöld a fejünk, mert UFO-k vagyunk, hanem mert ilyen volt a világítás.

Időnként elégedetlen voltam, mert apa nem engedte, hogy kedvemre rohangáljak.

Mindent szeretek közelről megnézni.

A szúrós és mérges hal is tetszett.

Bementünk az alagútba is, ahol fölöttünk úszott mindenféle hal, pl. cápa és rája is.

Ahogy az lenni szokott, rajongó is akadt.

Próbáltam elszökni, de apa figyelt.

Később átmentünk a játszóházba, na ott voltam ám igazán elememben.

Jó volt a halom műanyag labda között is.

Ez csak egy csel volt …

… mert aztán lebirkóztam apát.

Apa jószívű, és adott egy sárga labdát, hogy játsszak vele.

Ez a fiú meg irigy volt a tepsijére.

Na itt kapj el, ha tudsz!

Elvittem apát meg anyát egy játszótérre, hadd örüljenek egy kicsit, hogy milyen szépen játszom. Anyu nyomott pár screenshot-ot is, voila!

Hát igen, volt egy kis dagonya.

A lapátot nagyon profin kezelem már.

Közel jövök, hogy jobban láss.

Hogy érted, hogy ráléptél a homokváramra??

Hány emeletes mit építsek neked homokból?

Segítség! Valami nagy darab elállta az utat a játékhoz!

Úgy szaladtam, hogy még a hajam is lobogott…

Volt egy kis hinta-palinta is.

Enyém volt az egész homokozó.

Egy kis somolygás a végére.

Epilógus apától: Hazamenni persze egy gyerek sem akar, és a mi nagy lányunk sem kivétel ez alól. Még jó, hogy ketten voltunk az asszonnyal, és így haza bírtuk vonszolni Enikőt.

A múlt héten elvittem apát és anyát az állatkertbe. Íme a kalandunk képekben:

Azért innen sokkal jobb a kilátás.

Mit nekem ez temérdek jószág, sokkal jobb buli egy fadarab és egy levél.

Elmentünk a kisállat simogatóhoz.

Ő ugyan kopasz, de azért hasonlítunk?

Ez itt Carlos, az alpaka, aki állítólag szeret köpködni. Őt csak messziről tanulmányoztuk, és szerencsére megúsztuk szárazon.

Megengedtem apunak, hogy a kisebb kecskékkel azért barátkozzon.

Egy kicsit anyuhoz is odamentem.

Egy grimasz a fotós kedvéért.

Elvittük Enikőt (már többször is) ebédelni egy bútorboltba, és ezúttal nem felejtettünk el párat kattintani.

Kezdődött az egész azzal, hogy kaptam egy csatot, amit annyira nem szerettem.

A húsgolyó kedvenc, bár anyu már unja, de ha 100 Ft, akkor megtanulja szeretni

Volt hasábburgonya is, amit betoltam 2 tűnődés között.

Check this out!

Kaptam műanyag tányért is, de hamar megszabadultam tőle.

Apa etet…

… de már nézni sem bírom.

Egy kis grimasz a végére.

Huhh, végre vége, most legalább kifújhatom magam.

Kattintottunk Enikőről pár képet fürdés közben. Lett pár “merészebb” is, azokat most nem mutatjuk meg.

Teknős, szivacs és kék bálna minden mennyiségben.

Na, hasonlítunk?