Az egyik blogban felmerült, hogy az open source meglehetősen káros dolog, meg hogy abból úgysem lehet megélni, és különben is tönkre teszi a kis szoftverfejlesztő cégeket. A megjegyzések között néhány FUD, ill. félreértés is előfordul, amelyeket igyekeztem ott cáfolni, és amely gondolatokat most hazai pályán is összefoglalok.

A nagy cégek számára fontos, hogy a szoftver holnap is létezzen

Nem csak a nagy, de minden cég és felhasználó számára fontos, hogy a használt alkalmazás ne tűnjön el hamar a süllyesztőben, azaz elég hosszú legyen az életciklusa. Sok olyan nyílt forrású program van, amelyet 1-2 ember fejleszt. Az ő esetükben lehet érdekes az ún. busz-faktor, azaz, hogy mi lesz a program sorsa, ha mindkét fejlesztőt elüti a busz?

A nagyobb projektek (pl. Linux, Apache, MySQL, OpenOffice.org, …) esetében talán fel se tűnne, ha pár ember kiszállna a fejlesztésből. Egy kisebb projekt esetében – mint pl. a clapf spamszűrő – ez már probléma lehet. Azonban a nyílt forrásban az a legszebb, hogy mindenkinek teljes hozzáférése (de nem joga) lehet a programhoz, bárki letöltheti azt, és a licencetől függően szabadon módosíthatja, vagy egy fejlesztőt megbízva módosíttathatja. Így nem lehet probléma az esetleges további használat sem.

Ott van pl. a dspam – szintén nyílt forrású spamszűrő – projekt, amelynek egyetlen fejlesztője van (aki ráadásul főállásban máshol dolgozik). A dspam körül azonban van egy közösség, amelynek tagjai levelező listán segítenek egymásnak, némelyek hibajavításokat (patch) küldenek be, mások tesztelik a béta verziókat, ill. kommerciális terméktámogatást is biztosít a dspam fejlesztője. De bárki más is nyújthat hozzá támogatást, így akkor se anyátlanodna el az a cca. 350k felhasználóval rendelkező ISP sem.

Verziófrissítés után is működjön a rendszer

Bármely szoftverre igaz, hogy időről-időre újabb verziók jelennek meg, mert egyrészt új funkciókat építenek be, másrészt hibajavításokat adnak ki a fejlesztők. Bárki megteheti azt a kereskedelmi szoftverek esetében, hogy letölti a frissítést, majd elindítja a setup.exe-t, és imádkozik, hogy minden rendben menjen. A nagyobb cégek ezt nem szokták a véletlenre bízni, hanem a gold/platina/jó drága/… terméktámogatás keretében (több esetben) maga a gyártó képviselője, rendszermérnöke végzi el a verzióváltást, és szakértelmével garantálja, hogy a végeredmény szintén működőképes lesz.

A nyílt forrású termékek esetében is járható ez az út, láttam már konzultációs céget, aki kereskedelmi (=fizetni kell érte) támogatást biztosít pl. a Qmail, a djbdns alkalmazásokhoz. A különbség mindössze annyi, hogy ezen szolgáltatások jellemzően olcsóbbak, hiszen ezek a konzultációs cégek egymással versenyeznek az ügyfelek kegyeiért.

A clapf spamszűrőmben is módosult 1-2 dolog az egymást követő verziók során, de ha tudsz doksit olvasni, akkor le tudod kezelni a dolgot. Ha pedig valamiért ezt nem akarod, akkor egy (akár ad hoc) support szerződés keretében megcsinálom neked az egészet, te meg hátradőlsz, a végén meg fizetsz. Ugyanaz történik, mintha egy nagy szoftvercég rendszermérnöke szállna ki hozzád, csak az ő számlája két nullával hosszabb lenne.

A (nagy) vállalati felhasználók általában megveszik a kis SAP, Navision, stb szoftverüket, a többi igazából számukra lényegtelen.

Bizonyára. Azonban jó eséllyel változni fog
ez a szokás/hozzáállás. Nem lennék meglepődve, ha a közeljövőben számos kkv – ahol nyílt forrású mission critical alkalmazásokat használnak – áldozni fog a terméktámogatásra. Nem megvesz egy fizetős programot n * 100k HUF-ért, és/vagy fizeti az éves licence díjat, hanem egy ennél sokkal szerényebb összeget költ el terméktámogatás, testreszabás, ill. oktatás címén – mindezt igény és büdzsé szerint.

Csak pár lúzer fejleszt nyílt forrású programokat

Pl. a Linux, Apache, MySQL, PHP, Perl, … projektek egész jók, ahhoz képest, hogy ‘lúzerek’ (sic!) fejlesztik. A nyílt forrású programok sok esetben lekörözik a kereskedelmi megfelelőjüket.

Magam is fejlesztek egy nyílt forrású programot, a clapf nevű spamszűrőn dolgozom. Némelyik kereskedelmi cég spamassassin-nal felturbózott drága appliance dobozával összehasonlítva, simán veri azokat. Nem kell hozzá pilótavizsga, elég egy általános Unix adminisztrátori tapasztalat, és olyan spamszűrőt kapsz, aminek a pontossága lazán eléri a 99.9%-t. Ezt a számot még csak meg sem közelítik azok a kereskedelmi termékek, amelyeket tesztelni volt szerencsém. Ez utóbbiak nem igen lépték át a 95% pontosságot, ennél az enyém csak 50x pontosabb. Akar valaki még valami 95% pontosságú appliance dobozra költeni sok pénzt?

Az open source alkalmazásokat a multik pénzelik, akik lefölözik a sok hülye (=open source programozók) munkáját

Bárcsak le akarná fölözni mondjuk az én munkámat is az IBM vagy a RedHat! Ez ugyanis azt jelentené, hogy valaki pénzzel támogatja a belefektetett energiámat.

Egy időben tárgyalásokat folytattam a Grisoft-tal, hogy hadd használhassam az AVG antivírus program szolgáltatásait. Pár levélváltás és egy titoktartási nyilatkozat aláírása után kaptam tőlük egy pár oldalas leírást, hogyan vehetem igénybe az AVG szolgáltatásait, én pedig megírtam a megfelelő interfészt.

Jogosan kérdezheted, hogy vajon a Grisoft nem tölti le a spamszűrőmet, dolgozza bele a saját termékébe (nekik akkor csak egy vírusírtóval felvértezett SMTP szerverük volt a témában), és azt így drágábban el tudják adni (mert már nem csak vírus, de spamek ellen is véd) – nekem meg egy baráti kézfogás?

Noha a clapf licence megengedi, a Grisoft mégsem tette ezt meg (eddig), hiszen az én programom ingyen nyújtja ugyanezt a funkciót (az AV modult pedig amúgy is meg kell venni a felhasználónak). A teljesség kedvéért jegyzem csak meg, hogy az AVG előrukkolt egy antispam termékkel is, amely nem az én programomat, hanem a mailshell nevűt használja.

Az open-source megöli a versenyt: az igazán innovatív kicsik nem igazán tudnak árban az open-source alá menni

Az ipari forradalom alatt volt pár géprombolás, mert az emberek a gonosz gépek miatt veszítették el a munkájukat – ők legalábbis így gondolták. De aztán meg kellett békélniük az új helyzettel, és alkalmazkodtak. Ha mégsem, az utcára kerültek.

Egyetlen szoftverház (legyen 2-3 fős vagy akár a Microsoft) sem alanyi jogon létezik, hanem mert igény van a szolgáltatásaikra (pl. szoftver írás). A kereslet és kínálat törvénye itt is működik. Az emberek meg 2 Ft megtakarításért is képesek a szomszéd boltba menni, mégha az messze is van. Tudom, egy informatikai rendszert nem lenne szabad ez a magatartás jellemezzen, de mégis ez van: az átlag IT menedzser is mindent minél olcsóbban akar megúszni, ha kell, még kompromisszumok árán is.

Ebből az következik, hogy az emberek 2 azonos (v. hasonló) termék közül (szinte) mindig az olcsóbbat választják. Nem vitatom, hogy ez rossz azoknak a szoftvercégeknek, amelyek bevétele jórészt a szoftver eladásából származik. De a (működő) kapitalizmusban nem a kínálati-, hanem a keresleti oldal diktál.

Ha egy kisvállalkozás minőségi fizetős szoftvert készít, és annak csak egy harmatgyenge nyílt forrású megfelelője van, akkor nincs semmi gond: senki sem fogja az utóbbit választani. De ha az open soure termék legalább olyan jó (a felhasználók számára), akkor ugyan miért adna ki bárki pénzt egy hasonló programért? Az pedig tisztán filozófiai kérdés, hogy vajon miből élnek meg az open source fejlesztők, mert a keresleti oldalt ez finoman szólva nem érdekli.

Miért jó nekem, hogy open source programot fejlesztek?

Először is azért, mert szükségem volt egy spamszűrőre. Hihetetlen, nem? Másodszor pedig kiélhetem benne alkotói perverziómat. Harmadszor meg örömöt okozott az, amikor egy argentín felhasználó megdicsért érte.

Megélni ugyan nem élek meg belőle, de ez jelenleg nem gond, mert (egyelőre) van teljes idejű állásom. Mondom, a RedHat valószínűleg még akkor sem fog érte fizetni, ha beteszik az RH Enterprise Linux következő verziójába.

De ki tudja, ha egyszer elég népszerű lesz, ha kialakul egy kritikus tömeg a felhasználókból, ha vállalati ügyfelek is kipróbálják, ha megbíznak az installációval, ha vesznek terméktámogatást, stb. akkor még pénzt is hozhat a házhoz. Mondom, nem áltatom magam ezzel, de nem lennék meglepve, ha egyszer erre is sor kerülne. Ha pedig valaki az én spamszűrőmből fog így megélni, hát hajrá – az én megélhetésem ez nem veszélyezteti.