2009 nyarán jelent meg Chris Anderson Free: The Future of a Radical Price című könyve, amelynek zanzásított verziója a Wired magazinban olvasható.

A könyv alapgondolata az, hogy a digitális javak (pl. sávszélesség, storage, számítási teljesítmény, stb.) költsége a nullához közelít. Gyakorlatilag bármit megérint a Web technológia, az hamarosan ingyenes lesz.

Itt van példának a webmail. A felhasználóknak évekig fizetniük kellett az extra tárkapacitásért. (Emlékszik még valaki a freemail nevetséges 25 MB-os postafiók méretére?) Aztán, ahogy esett a storage/diszkek ára, a Google azzal ment az új felhasználók után, hogy 1 GB tárkapacitást ajánlott mindenkinek. A Yahoo erre bedobta a maximum licitet: végtelen tárkapacitás. Mivel minden oldal a Yahoo webmailen reklámokat hordoz, ezért a több felhasználó több bevételt jelent.

A könyvben pszichológia is van. A fogyasztó szemszögéből nagy különbség van az olcsó és az ingyenes között. Adj egy terméket ingyen, és mint a vírus fog terjedni. Kérj érte 1 centet, és egy teljesen más üzleti modellben találod magad, amelyben úgy kell vadászni minden egyes vásárlót. A zéró egy piac, és bármely más ár egy másik piac. Sok esetben ez a különbség egy nagy piac és a nem létező piac között.

Ez a pszichológiai jelenség az oka annak, hogy a mikrofizetések nem működnek. (Pedig éppen ma gondoltam arra, hogy ha már nyílt forrású termékként elérhető a clapf spamszűrő, akkor teszek ki egy “Donate” gombot vagy kívánságlistát (wishlist) egy halom könyv- és CD címmel. Na mindegy). Ezért van végtelen storage a Yahoo webmailnél, és ezért nem kell fizetniük semmiért a modern web cégek felhasználóinak.

Már az elején (vagy a közepén) el kell mondjam, hogy az ingyenesség koncepciója nem jelenti azt, hogy valahol valaki nem keres ezzel egy halom pénzt. A Google például keres. Egyszerűen arról van szó, hogy bár a gazdasági rendszer sok szereplős, de közülük csak néhány fizet. Ez az alapja az összes médiának. Pl. a tartalomszolgáltatók a tartalmat kb. ingyen biztosítják a fogyasztóknak, és a hirdetők fizetnek. A magazinok sem az újságot adják el az olvasóknak, hanem az olvasókat adják el a hirdetőknek. Ez egy három irányú piac.

Az ingyenességre alapozott üzleti modellnek az alábbi kategóriái vannak:

“Freemium”
Mi van ingyen: web szoftver és szolgáltatások, bizonyos tartalom. Kinek: az alapverzió felhasználóinak.

Példa erre a Flickr, amely alapváltozatban ingyen elérhető, de $25-ért elő lehet fizetni a Pro verzióra. Azt persze jó tudni, hogy egy tipikus online szájt felhasználóinak 99%-a az ingyenes verziót használja, és csak 1% az, aki valóban fizet a szolgáltatásért. A poén az egészben az, hogy a 99% kiszolgálásának a költsége közel zéró.

Webes hirdetések
Mi van ingyen: tartalom, szolgáltatások, szoftver, stb. Kinek: mindenkinek.

Pl. a Facebook arra az elvre épül, hogy az ingyenes szolgáltatása olyan közönséget vonz, akikez el akarnak érni a hirdetők, és ezért fizetni is hajlandóak.

Keresztfinanszírozás
Mi van ingyen: bármilyen termék, ami rábír téged arra, hogy fizess valami másért. Kinek: mindenkinek, aki végül hajlandó fizetni valami módon

A Wal-mart azért kínált $15-ért egy új DVD-t, mert remélte, hogy ha már betérsz, akkor veszel pl. egy mosógépet, amin szépen van haszna. A mobil cégek olcsón adják a telefont, de szépen számláznak a percdíjakból. Ha pedig már ezen is árversenyre kényszerülnek, akkor ott van a hangposta, ami tiszta profit. Csak éppen a vásárlók nem ennek az árát nézik, hanem a percdíjakat. Jó tudni azt is, hogy a komponensek árát gyakran nem a költségük határozza meg, hanem a pszichológia.

Zéró marginális költség
Mi van ingyen: azok a dolgok, amelyeket gyakorlatilag ingyen lehet terjeszteni. Kinek: mindenkinek.

Példa erre az online zene. A zene peer-to-peer disztribúciója nulla költségű. Vannak együttesek, akik a zenéjüket azért adják ingyen, hogy ezzel szervezzék meg a koncertjeiket.

Munka csere
Mi van ingyen: web oldalak és szolgáltatások. Kinek: mindenkinek, mivel a szolgáltatások használata teremt valamilyen értéket.

Pl. sztorik értékelése a Diggen, szavazás a Yahoo Answersnél vagy a Google 411 használata. De ide tartozik a CAPTCHA kódok megfejtéséért nyújtott pornó hozzáférés is.

Ajándék gazdaság
Mi van ingyen: minden, legyen az nyílt forrású szoftver vagy felhasználó létrehozta tartalom. Kinek: mindenkinek.

Nem csak a pénz motiválja az embereket, hanem a hírnév és a figyelem is, vagy az idő és a tisztelet. Ezek persze eléggé nehezen megfoghatóak, úgyhogy aligha lesz akadémiai dolgozat pl. a hírnév alapú gazdaságról.

A cikk végén pedig van egy érdekes gondolatmenet. Mi lenne, ha az elektromos energiát ingyen adnák? Érdemes elolvasni. Egy kiegészítő cikk a témában Tech Is Too Cheap to Meter: It’s Time to Manage for Abundance, Not Scarcity címmel.