Hány licence kell neked???

A spamblog PR cikkei között olvastam egy érdekes írást Virus Bulletin: a spamszűrők együtt jobbak címmel, amiben a egy érdekes elmélet szerepel: “A Virus Bulletin kb. 200.000 valódi email felhasználásával 14 gyártó termékét tesztelte párhuzamosan, az egyes spamszűrők válogatták külön a levelezést levélszemétre és jó levelekre. […] 4 megoldás is volt, ami egyetlen jó levelet sem jelölt meg, ugyanakkor a szűrési pontosságuk hagyott még kívánni valót maguk után. […] ha elméletben megvalósítanának egy olyan szűrőt, ami mind a 14 tesztelt megoldást tartalmazza, de csak akkor jelöl meg egy levelet spamnek, ha legalább 5 termék szerint az, akkor egy lényegesen jobb szűrőt kaphatnának. Az elméletben felállított többmotoros szűrő így 99.89%-os pontossággal azonosítaná a levélszemetet (ami minden termék eredményénél jobb), míg továbbra sem jelölne meg egyetlen jó levelet sem.” A Virus Bulletin teóriája helytálló, de egy apróságról azért jó, ha tudunk. Ha minden levelet 14 szűrőn vezetünk át (vagy amíg legalább 5 szűrő nem sikít, hogy spam), az drasztikusan megnöveli a rendszer költségét. A szükséges teljesítményigény (processzor, memória, i/o, …) (átlag) 14x-esére nő, vagy ha jobban tetszik, a rendszer áteresztőképessége az 1/14-édre csökken. És ha mindez nem lenne elég, akkor – mivel kereskedelmi termékekről van szó – 14 db termék licencét kell…

Continue Reading Hány licence kell neked???

Thierry Henry a példaképed? Gondold át…

A franciák mostanában játszottak VB-selejtezőt az írekkel. Ki más is vezethette volna a kékben virító gall kakasokat, mint a Gilette pengék labdazsonglőre: Thierry Henry. Szoros volt a meccs, és a vége felé egy nem várt elem segítségével rúgtak gólt a franciák – és jutottak ki Dél-Afrikába 2-1-es összesítéssel. Henry ugyanis nem bírta megfelelően lekezelni a labdát, és mielőtt az kipattant volna az alapvonalon túlra, kézzel kezelte le, majd beadta középre, ahol éppen jókor jött egy másik francia, aki kb. 1 méterről nem hibázott. Az írek persze rohantak a bíróhoz, hogy itt kezezés történt, de – life is life: ilyen az élet – minden ment tovább. Szomorú nap az írek számára, akik máris a fanszia termékek bojkottján gondolkoznak, de még érdekesebbek az eset utáni nyilatkozatok. Ne is irritáljuk magunkat Sarkozy véleményével, hogy megérdemelten nyertek, mert jobbak voltak. Dávid Ibolya óta tudjuk, hogy a politikusok nem értenek a focihoz. Az egyetlen normális francia nyilatkozatot egy 32 éves férfi tette: “Természetesen zavarban vagyok amiatt, ahogyan nyertünk, és rendkívül sajnálom az íreket, akik abszolút megérdemlik, hogy Dél-Afrikában legyenek.” Az “isteni” Henry, miután a gólt kamerák tömkelege vette zoom-olva, nem tagadhatta le a szabálytalanságot, és azt mondta: “a leg-“fair”-ebb megoldás az lenne, ha újrajátszanánk a…

Continue Reading Thierry Henry a példaképed? Gondold át…

Ijessze halálra családját és szomszédait Szent Halloween ünnepén!

Ha valami importot nem szeretek, akkor az a béna külföldi ünnepek. Most éppen a Halloween. Mit csinálnak a jenki tökfejek? Tököt húznak a fejükbe. Az Index azonban elkészítette az Index Ultimate Halloween Álarcmegoldást. A szándék egyszerű: “vigyünk egy kis igazi nemzeti horrort a buliba!”. Nem is kell mást tenni, a képre kattintva letölteni a pdf-et, kinyomtatni, majd kivágni, és gumit fűzni bele. Nem kötelező persze pont a miniszterelnökök képével riogatni, ha pl. felvidéki rokonaink vannak, használhatjuk Fico vagy Slota képét is.

Continue Reading Ijessze halálra családját és szomszédait Szent Halloween ünnepén!

Free! Why $0.00 Is the Future of Business

2009 nyarán jelent meg Chris Anderson Free: The Future of a Radical Price című könyve, amelynek zanzásított verziója a Wired magazinban olvasható. A könyv alapgondolata az, hogy a digitális javak (pl. sávszélesség, storage, számítási teljesítmény, stb.) költsége a nullához közelít. Gyakorlatilag bármit megérint a Web technológia, az hamarosan ingyenes lesz. Itt van példának a webmail. A felhasználóknak évekig fizetniük kellett az extra tárkapacitásért. (Emlékszik még valaki a freemail nevetséges 25 MB-os postafiók méretére?) Aztán, ahogy esett a storage/diszkek ára, a Google azzal ment az új felhasználók után, hogy 1 GB tárkapacitást ajánlott mindenkinek. A Yahoo erre bedobta a maximum licitet: végtelen tárkapacitás. Mivel minden oldal a Yahoo webmailen reklámokat hordoz, ezért a több felhasználó több bevételt jelent. A könyvben pszichológia is van. A fogyasztó szemszögéből nagy különbség van az olcsó és az ingyenes között. Adj egy terméket ingyen, és mint a vírus fog terjedni. Kérj érte 1 centet, és egy teljesen más üzleti modellben találod magad, amelyben úgy kell vadászni minden egyes vásárlót. A zéró egy piac, és bármely más ár egy másik piac. Sok esetben ez a különbség egy nagy piac és a nem létező piac között. Ez a pszichológiai jelenség az oka annak, hogy a mikrofizetések nem működnek.…

Continue Reading Free! Why $0.00 Is the Future of Business

Csak egy spamet hadd küldhessek…

A Spamnation blogjában Jose Thomaz goes crazy címmel jelent meg egy írás. Szó van róla egy brazil spammerről, aki egészségbiztosítás[i reklámok]ban utazik, és a jelek szerint megártott neki a napsütés, mert ma már napi 30 spamet küld címzettenként. Spamnation meg is jegyzi, hogy pusztán azért, mert egy domainnév szerepel egy spamben, attól még nem biztos, hogy a domain tulajdonosának köze van a spamhez. Lehet, hogy valaki csak be akarja őt feketíteni. Azonban az Occam borotvája néven ismert elv azt sugallja, hogy ha csak nincs valami extra körülmény, hogy másra kelljen gondolni, akkor nagyon valószínű, hogy a spamben derékig benne van a levélben szereplő domain ill. annak tulajdonosa. Vannak páran, akik legalizálnák a spamet. De mi lenne akkor, ha minden egyszemélyes gagyi papa-mama Bt. csak egy spamet küldene? Ez vajon mennyi spamet eredményezne? Persze, mi tudjuk, hogy nem mindegyik egyszemélyes gagyi papa-mama Bt. küld csak 1 spamet. Az a helyzet, hogy mindegyik egyszemélyes gagyi papa-mama Bt. 30-at küld. Naponta. A végtelenségig.

Continue Reading Csak egy spamet hadd küldhessek…

Csapat(le)építő

A leghülyébb interjúkérdések kapcsán került a szemem elé a modoros blog írása A csapatépítés címmel a céges összeröffenések pajkos világáról. Én is egy – közelebbről meg nem nevezett – cégnél dolgozom, így hát következzen hát egy erősen szubjektív (esetleg tárgyi tévedésekkel tarkított) élménybeszámoló. Szóval van valahol egy alig pár száz fős cég, ahol a standard az a minden májusban (lehetőleg még az ócsó szezonban) egy ‘all employee’ csapatépítő valamelyik barteres szállodával megbizniszelve. Ez egy pénteken megyünk, szombaton jövünk akció, aminek a közeledtére az a modoros blogon is eluralkodó undorral vegyes viszolygás ráz ki. Az utazás külön élmény. Erre két opció van: céges autó vagy mikrobusz. Egy időben ezt csak céges kocsikkal oldottuk meg, amivel jól megjártam egyszer. Van egy kolléga, akit amúgy birok, de egyrészt mindig elkésik, másrészt förtelem módon bagózik, ami azt jelenti, hogy ez az undorító bűz beette magát a kocsi huzatába, borításába, szerintem még az üvegbe is. A nyűgöm csak annyi, hogy nem szeretek elkésni, a bagóbűzt pedig ki nem állhatom. Szóval az egyik nyáron vele mentem, de majd meghaltam, alig vártam, hogy kiessek a kocsiból. Amikor 2 évvel később cifrán alakult az utam, felhívott, hogy ő még csak most indul, elvihet-e, mondtam, hogy kössz, de kizárt.…

Continue Reading Csapat(le)építő

A munka öröme – Dilbert módra

A mai nap könyvekre költöttem el néhány cafeteria utalványt. Bár sokáig tanakodtam Scott Adams fenti című eposzán, amely joggal írta be magát az egyetemes kultúrtörténet halhatatlanjai közé, de nem bántam meg, hogy megvettem. Van benne csomó a munka világában nélkülözhetetlebn diszciplina, pl. hogyan idegesítsük kollégáinkat, hogyan lógjunk többszörösen, és persze a főnök (kezelése) sem maradhat ki. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a könyv még az előző évezredben készült (1998), ami néhány informatikai jellegű tippre rányomja a bélyegét. Ennek ellenére a poénok ülnek, és ha meg akarsz szakadni a röhögéstől, ajánlom ezt a könyvet. Ha a buszon olvasod, akkor elképzelhető, hogy hangosan fel kell azt tenned, hogy a többieknek is jól induljon a napjuk. Külön csemege a zúzának az “olvasói levelek”, amiből következzen egy étvágygerjesztő gyanánt a végére. Feladó: [név ismeretlen] Címzett: scottadams@xxx.com Ez az eset egy volt bankos kollégámmal történt. Nevezzük Robinak. Robi egy rendkívül fontos, határidős projekten dolgozott, melynek keretében piszok gyorsan elő kellett állnia egy új termékkel. Robi heteken át, még hétvégente is, napi 18 órát dolgozott, haza pedig csak aludni járt. A projekt végül időre elkészült, a főnöke pedig, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk Sátánnak, learatta a babérokat a vezetőség előtt. Aztán eljött Robi értékelésének ideje. A…

Continue Reading A munka öröme – Dilbert módra

Kanadában is lesz anti-spam törvény

A Spamnation CAN-SPAM, eh? címmel ír a készülőben lévő Electronic Commerce Protection Act-ről (ECPA), és összeveti az amerikai szabályozással (CAN-SPAM). Ugyan vannak hasonlóságok az ECPA és a CAN-SPAM között, de Spamnation szerint két dolog miatt mégis ígéretesebb, mint az amerikai testvére. Az egyik különbség az, hogy az ECPA lehetővé teszi, hogy a magánszemélyek bepereljék a spammereket, míg a CAN-SPAM csak az ISP-knek teszi ezt lehetővé. Bárcsak legalább az utóbbi elérhető lenne kicsi hazánkban, és nem kellene az NHH-ra várni, hogy kegyeskedjék eljárni a férgek ellen. Az lenne csak az igazi, ha én is, mint magánszemély beperelhetném – legalább a hazai – spammereket. A másik pedig az, hogy az ECPA az európai modellhez hasonlóan opt-in megoldást akar bevezetni, miszerint a spammerhirdetők csak előzetes engedély alapján küldhessenek reklámot. A CAN-SPAM ugyanis az opt-out megoldást preferálja, miszerint a címzettnek kell szólnia, hogy nem akar több reklámot. Sokan egyébként csak egyszerűen “(Yes You) Can Spam Act”-nek csúfolják az amerikai törvényt – alighanem jogosan. A CAN-SPAM ugyanis lehetővé teszi a hirdetőnek, hogy egyszer mindenkit megszórjon büntetlenül. Aztán nevet változtat, és újra megszórja, és így tovább, és így tovább.. Egy apróságot azonban felvet az opt-in szabályozás: hogyan lehet bizonyítani a feliratkozást? Nem sokkal bonyolultabb létrehozni egy…

Continue Reading Kanadában is lesz anti-spam törvény

Veszélyes hobbi a spamvadászat

Az Indexen jelent meg Bodoky Tamás írása, amelyet jól megkommentelt több a témához konyító, és – ahogy az lenni szokott – kevésbé tájékozott ember, akik ennek ellenére határozott véleménnyel rendelkeznek*. A hozzászólásokból csak néhány ordító sötétet hadd mazsolázzak ki lentebb. *: azaz bődületes hülyeségeket hordanak össze, de legalább nagy arccal Van, aki úgy véli, hogy a spam problémára a fehér lista a megoldás (=csak a címlistádon szereplőktől fogadsz el levelet). Ezzel csak az a probléma, hogy egyetlen üzleti felhasználó sem engedheti meg magának ezt a luxust. Egy másik kommentelő a Gmail-t preferálja spam ellen. Ez otthoni levelek esetén elfogadható, de nincs az az épeszű vállalkozás, aki az üzleti kommunikációját egy megbízhatatlan (értsd: semmiféle garanciát nem vállaló) harmadik félre bízná. A spam probléma kapcsán az nem világos több észt osztó partizánnak sem, hogy ha a levelek 90%-a spam (ma kb. ekkorára becsülik az arányát), akkor egy cégnek, ISP-nek, stb. 9x nagyobb kapacitást kell beállítania, és ami nem jutott a kommentelők eszébe: 9x több levelet kell archiválnia, ami 9x annyi diszk, szalag, stb. ami szintén pénz. Valaki szóba hozta egy 2M-s bérelt vonal árát (amit eltömíthet a spam). Erre valaki megmondta a tutit, hogy kössön be 3 adsl-t. Csak abba nem gondolt…

Continue Reading Veszélyes hobbi a spamvadászat

A CFM vége

Az Indexen megjelent cikk szerint a Coldfusion Magyarország Kft. egyik tulajdonosát, Kovács Balázst, keresi a rendőrség. A CFM jól ismert a hazai netezők körében. Úgy értem, aligha van valaki, aki ne kapott már sms warez spamet, amelynek egy jó része a Coldfusion Magyarország IP-cím tartományából jött, akik persze azzal takaróztak, hogy nem is ők, hanem az akármelyik ügyfelük spammelt. A híresztelések szerint ők persze semmit nem tettek a panaszok ellen. Az eseményről megemlékezik az asva.info, ill. érdemes elolvasni az Index szerzőjének, Bodoky Tamásnak is a blogját, ahol néhány érdekes komment is születetett.

Continue Reading A CFM vége