A mai nap könyvekre költöttem el néhány cafeteria utalványt. Bár sokáig tanakodtam Scott Adams fenti című eposzán, amely joggal írta be magát az egyetemes kultúrtörténet halhatatlanjai közé, de nem bántam meg, hogy megvettem.

Van benne csomó a munka világában nélkülözhetetlebn diszciplina, pl. hogyan idegesítsük kollégáinkat, hogyan lógjunk többszörösen, és persze a főnök (kezelése) sem maradhat ki. Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a könyv még az előző évezredben készült (1998), ami néhány informatikai jellegű tippre rányomja a bélyegét. Ennek ellenére a poénok ülnek, és ha meg akarsz szakadni a röhögéstől, ajánlom ezt a könyvet. Ha a buszon olvasod, akkor elképzelhető, hogy hangosan fel kell azt tenned, hogy a többieknek is jól induljon a napjuk.

Külön csemege a zúzának az “olvasói levelek”, amiből következzen egy étvágygerjesztő gyanánt a végére.

Feladó: [név ismeretlen]
Címzett: scottadams@xxx.com

Ez az eset egy volt bankos kollégámmal történt. Nevezzük Robinak. Robi egy rendkívül fontos, határidős projekten dolgozott, melynek keretében piszok gyorsan elő kellett állnia egy új termékkel. Robi heteken át, még hétvégente is, napi 18 órát dolgozott, haza pedig csak aludni járt. A projekt végül időre elkészült, a főnöke pedig, akit az egyszerűség kedvéért hívjunk Sátánnak, learatta a babérokat a vezetőség előtt.

Aztán eljött Robi értékelésének ideje.

A meeting öt percig sem tartott. Sátán leültette Robit, és így szólt: “Robi, lehet, hogy nem fogsz teljesen egyetérteni azzal, amit most mondok. Általában véve elég jól dolgozol, de van itt két dolog, amit meg kell említenem. Először is nem volt nap, hogy ne láttalak volna kilazítani a nyakkendődet. Másodszor, és ha lehet, ez még fontosabb, feltűnt, hogy rendszeresen mezítláb nyújtózkodsz az asztal alatt. Őszintén szólva ez gusztustalan. Ha ettől eltekinthetnék, simán alkalmas értékelést kapnál. De mivel ennyire igénytelen vagy, tartok tőle, hogy ezúttal csak fejlődőképest kaphatsz.”

Robi pillanatnyilag új állást keres.